„Gácsnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy világhírű hely legyen … az idegenforgalom az, ami sok pénzt hozhatna, hiszen annyi látnivaló van itt: ősi várkastély, park, halastó, fácános vadkert, posztógyár, kitűnő ivóvíz, jó levegő, enyhe éghajlat…” – írta egyebek mellett Kosztka Tivadar, gácsi patikus 1885-ben a Losoncz és Vidéke c. lapban.

Az utóbb Csontváry néven elhíresült festőművész 1853. július 5-én született a Sáros-megyei Kisszebenben (Sabinov), és 100 éve 1919. június 20-án halt meg Budapesten. Egyetemi tanulmányai után Iglón lett gyógyszerészgyakornok. Itt részesült abban a misztikus elhívatás-élményben, mely szerint ő lesz „a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffelnél.”

1884 októberében Losonc mellett, Gácson kezdte meg önálló gyógyszerészi tevékenységét. Ekkoriban még nem festményeivel, hanem közéleti tevékenységével, a regionális sajtóban közölt cikkeivel hívta fel magára a figyelmet, konfliktusokat is vállalva a gróf Forgách családdal, vagy a helyi plébánossal, Miessl Zsigmonddal. Cikkei mellett hirdetéseket is közölt, „igen jó hatásúnak bizonyúlt” sósborszeszét ajánlotta a nagyközönségnek.

Már gácsi évei alatt festett, aminek szép bizonyítéka az az olajkép, amelyen az említett látnivalók közül a Forgáchok várkastélyát, az alatta elterülő parkot és halastót is megörökítette. Feltehetően itt festette a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria állandó kiállításán látható, gémet ábrázoló képet is.

Kosztka Tivadar 1894-ben bérbeadta a gácsi gyógyszertárat, és elindult, hogy végigjárja látomásában megjövendölt útját. Müncheni, karlsruhei, párizsi tanulmányok után már csak a festészetnek élt, kereste és meg is találta a „napút színeket”. Első, 1905-ös budapesti kiállítását két év múlva egy párizsi tárlat, majd további két budapesti bemutatkozás követte. Halála után művei nagyrészét Gerlóczy Gedeon mentette meg az utókor számára.

Lenyűgöző vásznait legutóbb 2015-ben a budai várban lehetett megcsodálni.
2019. június 21-én a Csontváry által felsorolt gácsi nevezetességek egy újabbal gyarapodtak. A művész halála 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avatott Gács Önkormányzata és a losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás a Bethlen Gábor Alapkezelő zrt. és a Kultminor Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával.

A tugári mészkőtömbre helyezett fekete márványtáblán a közismert önarckép részlete mellett szlovák-magyar nyelvű felirat hirdeti, hogy „Ebben a házban élt és alkotott Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerész és festőművész 1853-1919”. Mivel a régi patika többször átépített, jellegtelen épülete magántulajdonban van, az emlékmű a ház közelében álló diófa alatt kapott helyet.

Puntigán József, a kezdeményező Phoenix Lutetia Polgári Társulás vezetője és Demecs Andrea, losonci Csemadok elnök voltak az avatási ünnepély műsorvezetői. Nyitányként magyar és szlovák népdalok hangzottak el a Csemadok Losonci Alapszervezete mellett működő Galáris éneklőcsoport előadásában. A pinci Korponai István gitárkísérettel énekelte el az általa erre az alkalomra megzenésített Lackfi János-verset, a Patikus dalt. Elhangzott továbbá Szabó Gyula festőművész és költő verse is Vojtech Kondrót fordításában. A helyi iskola tanulója elszavalta egy 13 éves kisszebeni leány Osamelý céder című versét.

A Magányos cédrus és más ismert Csontváry festmények nagyméretű másolatai a patika kerítésére erősítve látványos hátterét képezték az ünnepségnek. Az egybegyűltek között szép számban voltak a szűkebb és tágabb régióból, a határ mindkét oldaláról érkezett érdeklődők.

Az avatáson beszédet mondott Skuczi Nándor, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke, valamint Ján Lunter, Besztercebánya megye elnöke. Mindketten hangsúlyozták a közös történelem jelentőségét, a kulturális örökség ápolásának fontosságát, a határon átnyúló szoros együttműködés folytatását. Úgy Skuczi Nándor, mint Ján Lunter követendő példának nevezte a gácsi emlékjelállítást, melyhez gratuláltak Gács polgármesterének és a Phoenix Lutetia Polgári Társulásnak.

Csontváry Kosztka Tivadarról, gácsi tevékenységéről, a hajdani patikáról Puntigán József és Alexander Udvardy gácsi polgármester beszéltek, felváltva magyar és szlovák nyelven. A mindössze fél éve hivatalban lévő polgármester kilátásba helyezte egy állandó Csontváry emlékszoba kialakítását is Gácson, mégpedig Salgótarjánnal karöltve, egy határon átnyúló projekt keretében. Puntigán József, a rendezvény motorja, zárszavában azt emelte ki, hogy Csontváry emlékének megörökítésével száz éves adósságot sikerült törleszteni.
Az emléktáblát Skuczi Nándor és Ján Lunter leplezték le.

Az ünnepség a várkastély alatt, 1835-ben épült klasszicista római katolikus templomban folytatódott, ahol magyar-szlovák-latin nyelvű emlékmisét celebrált Rákay Gábor, korábban losonci plébános, jelenleg rozsnyói püspöki helynök, páter František gácsi és Tamás atya losonci lelkész segédletével. A főcelebráns beszédében Máté evangéliumából a kapott tálentumokkal való sáfárkodást emelte ki, majd II. János Pált idézte, aki a művészeket azzal szólította meg egy levelében, hogy Isten a Teremtő, a semmiből teremtett, a művész, az alkotó, viszont csak az Istentől kapott tehetségből táplálkozva képes alkotni. Csontváry példájára utalva arra kérte a gyülekezetet, hogy az Úrtól kapott tálentumokat, ki-ki a maga módján igyekezzen kamatoztatni. A szentmise fényét emelte a füleki Pro Kultúra Férfikar közreműködése Fehér Miklós karnagy és Simon János orgonista vezetésével.

Az Unesco által meghirdetett Csontváry-emlékév folyamán még további rendezvények várhatók Gácson és Losoncon.