Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2024. március 29.

A királyrévi csata kopjafája

A királyrévi csata kopjafája

Az 1849 június 21-i második peredi csata történetéhez szorosan hozzákapcsolódik a királyrévi csata is. E községnek akkor a magyar honvédsereg számára stratégiai jelentősége volt, ugyanis e falun keresztül vezetett a magyar honvédsereg visszavonulási útvonala Seregakol felé. Nem kevésbbé fontos tényező volt az is, hogy az osztrákok innen akarták bekeríteni a magyar balszárnyat és a két hadtestet ebből az irányból akarták a Vágba szorítani. Görgei tábornok még 1849 június 21-én a második peredi csata idején egységeinek szétbontakozásakor a magyar balszárny legszéleként Királyrévre vezényelte az 56., 63. és a Don Miguel zászlóaljat 4 ágyúval, majd utána a 48. honvédzászlóalj néhány egységét, amelyet később visszarendelt Peredre. Az első bevonulásról Mihálka Endre a 48-ik honvédzászlóal; tisztje így emlékszik:

,,Midőn Királyrévhez értünk a falubeli nép különösen a nők fejrekulcsolt kézzel jajgattak és sírtak, hogy most már falujokkal egyött végök lesz, félelmök nem is volt alaptalan, szegények elő érezték a veszedelmet, amely az nap rájok következett. A férfiak mindenfelé a faluba kádakban,szapulókba vizet készítettek a majd bekövetkezendő tűzoltásra, mindenfelé készültek a veszedelemhez, pedig még egy puskalövés sem történt.”
Június 21-én a reggeli órákban a Wohlgemuth cs. kir. altábornagy a IV. osztrák hadtest parancsnoka Herzinger cs. kir. tábornokot a Theissig dandárral a magyar balszárnyra küldte, aki túlerejénél fogva, először Alsószeliből űzte el a magyar egységeket, majd pedig Királyrév elfoglalására indult. Ez délelőtt 10 óra után a faluban tartózkodó kislétszámú magyar egység gyenge ellenállásának köszönhetően sikerült is. Mivel a falu a magyar seregek számára rendkívüli jelentőségű volt, a Pereden tartózkodó Görgei tábornok Királyrév ellenség általi elfoglalása után, azonnal a község visszafoglalására adott utasításokat. Segédtisztjét, Kempelen Károly századost, rögtön Királyrévre küldte a faluból meghátráló 16. huszárezred és a 114. honvédzászlóalj, valamint két ágyú és személyzetének megállítására. Ezek után e szavakkal adott parancsot Rakovszky Samu őrnagynak a 48. honvédzászlóalj parancsnokának, aki akkor a hadosztályparancsnoki tisztséget is betöltötte a falu visszafoglalásra:
,,Királyrév visszafoglalása élet kérdés, azt múlhatatlanul visszafoglalja ha a hadosztály fele ott hull is el!”
Rakovszky őrnagy ezek után e szavakkal fordult zászlóaljához:
,,Hallottátok a fővezér parancsát, hát utánam győzni vagy meghalni!”
Rakovszky őrnagy a különítményből 2 rohamoszlopot alakított ki, amelyek élére a kettéosztott 48. honvédzászlóaljat állította. A Fő utcán Rakovszky őrnagy tört be zászlóalja 3 századával, s még 2 zászlóaljjal, nyugat felől pedig, egy mellékutcán a Mikecz Tamás százados által vezényelt 3 század és a ,,donmiguelek” támadtak az ellenségre. Az első roham azonban sikertelen maradt. A császári gránátosok szívósan védekeztek, a 48. honvéd zászlóalj támogatására rendelt egységekből többen a falu melleti kukoricásba hátráltak, itt keresve védelmet az erős tüzelés elől . A falu szélén újra rendeződő honvédeket, erős kartácstűz alá vették a császári tüzérség templomnál álló ágyúi, ennek ellenére ezek még három rohamot kíséreltek meg. Mindhárom alkalommal mélyen behatoltak a faluba, egészen a templomig, de mindannyiszor nagy veszteséggel visszaűzték őket. Ekkor érkezett Görgei tábornok törzskarával Királyrévbe. A kukoricásnál lévő honvédeket összegyűjtötte és rohamra rendezte. A falu szélén lévő 48. honvédzászlóaljnak pedig a következőket üzente, amelyre Mihálka Endre így emlékszik:
,,Folyvást megtartottuk állásunkat a házak mellől összetüzelve az ellenségre, midőn egyszerre jött Görgeitől futárja útján a parancs, hogy a falut ha minden elveszünk is ott ne hagyjuk, mert akkor a balszárny meg lesz törve, nyomatékul még azt is izente, hogy ha Királyrévet ott hagyjuk, fő és altiszteket főbe lődözteti, a közhonvédeket pedig megtizedelteti.”
Rakovszky őrnagy rohamoszlopa az újra rendezett zászlóaljak támogatásával ismét előretört a templomig, s megkezdődött az ellenség lassú kiszorítása. A legerősebb ellenálást az osztrákok a Fő utca és azon mellékutca találkozásánál fejtettek ki, ahol Mikecz százados tört előre. Rakovszky őrnagy emberei a túl széles utcatorkolatban nem tudtak áthatolni, mert egy templom melleti sarki ház erős fallal kerített udvarából erősen tüzeltek az osztrák gránátosok. Ekkor Rakovszky őrnagy segédtisztjét, Krasznay Péter hadnagyot olyan paranccsal küldte Mikecz századoshoz, amely szerint a kertek felől kerüljön a gránátosok hátába. A segédtiszt a gránátosok orra előtt elrohanva a puskalövésektől megsebesült, de ennek ellenére a parancsot átadta. A honvédek ez után hamarosan betörtek az erődített udvarba. A harci feladatot Böszörményi László százados parancsnoságával az 1. század hajtotta végre. A század egyik ácsa, a szabolcsi származású Postár honvéd, rést tört a fal tetején és elsőként vetette át rajta magát. Itt 3 osztrák gránátost feltartóztatva a többiek is bejutottak a ház udvarába. A honvédet egy osztrák gránátostiszt hátulról megsebesítette, de ő továbbra is vitézül forgatva hoszúnyelű ácsfejszéjét és sikerült magát addig megvédelmeznie, amíg szorult helyzetéből Krasznay hadnagy és a parancsnoka meg nem szabadította. Ez alatt Mikecz százados egysége a kert felől elzárta az osztrákok elől a menekülés útját, majd az udvarba betörő honvédek a harc alatt senkinek nem kegyelmeztek. Ezt az eseményt Mihálka. honvédtiszt naplójában így írta le:
,,A templom körüli házakban, s különösen ott egy kováts házában és műhelyében vonultak, hol élet halálra küzdöttek velünk, a többnyire német gránátosokból álló ellenség, kiket bekerítve ott szorítottunk és szuronyunk által vérzettek el. A kováts műhelyében még a kohóban, fújtató alá és kéménybe is menekültek, kik fegyverüket leteték s megadák magokat.”
Ezen harci cselekmény után már könnyebben hatolt előre a honvédek egyesült rohamoszlopa. Az osztrák dandár ellenállása megtört, s több részre szakadva már csak elszigetelten védekeztek. Az ellenség nagy része kimenekült Királyrévből. A házak közé csoportokba szorult császári gránátosokat Rakovszky őrnagy katonái szuronyrohammal szórták szét. Erről Mihálka. Endre ezt írta:
,,Ezen tájban a házakba, kamrákba, istálókba s.t.b. épületekbe vonták magokat, honnét erősen tüzeltek ki ránk, hanem megadták az árát, mert a felszólításra sem adák meg magokat, sorra megrohantuk az épületeket, melyekbe vonultak, irtóztató szuronytusa kezdődött, elkeseredett bosszút állandó rajtok a honvédek, kik közül többeknek itt testvérjök, rokonjok, vagy jó barátjok halt, vagy sebesült meg, kihurczolták őket az udvarra és puskatussal verték agyon, 56 s némelyikbe egyik honvéd elől, másik hátul döfte a szuronyt, mit az őrnagy látván megtiltotta a további gyilkolást … ”
A honvédek dühét nehéz volt fékezni, mert különösen nagy veszteségeket szenvedtek. Különösen a 6. század egy Zondi nevű katonája öldöste a gránátosokat, bosszúból testvére haláláért. Egy közvitéz egy osztrák gránátos őrnagyot is lelőtt. Az esztelen öldöklésnek a parancsnokok vetettek véget és a csatában fogságba esett mintegy 113 hadifoglyot /köztük egy orosz gyalogost/ Aszódpusztára küldtek.
Királyrév bevétele után Görgei tábornok Pereden úgy itélte meg a helyzetet, hogy lehetőség van a honvédcsapatok előrenyomulására, így Rakovszky őrnagy zászlóaljával megindult Alsószeli felé az ide hátráló osztrák gránátosok nyomába. A honvédsereg Pereden harcoló jobbszárnyán a III. hadtest szintén előrenyomulásra kapott parancsot, de LeiningenWesterburg ezredes arról értesítette Görgei tábornokot, hogy jobb oldalát a császáriak túlszárnyalták, így kénytelen Farkasd felé visszavonulni. A rendkívülien fáradt honvédekkel nem lehetett újabb támadást kezdeményezni, így a fővezér Rakovszky őrnagyot is visszarendelve, parancsot adott a visszavonulásra. Ez szükséges volt azért is, mert a két magyar hadtest túl messze volt egymástól, s így az ellentámadásnak túl nagy volt a kockázata. Mivel Királyrév elfoglalásával a magyar seregek visszavonulási útvonala szabaddá vált, Görgei tábornok Pereden elrendelte a teljeskörű visszavonulást.
A királyrévi csatában a hősiesen küzdő 48. honvédzászlóalj mellet a Pozsonyi-vadász század is önfeláldozóan harcolt és Mihálka Endre honvédtiszt szerint, ennek az egységnek is sok katonája megsebesült, vagy elesett.
A Királyrévnél harcoló magyar egységek a szakadatlan ellenséges ágyúzás ellenére, fegyelmezetten vonultak vissza a Feketevíz töltésén Seregakolra. A csallóközi táborukba 11 órakor érkeztek, de még hajnalig fegyverben voltak, mert a császáriak a folyó túlsó partjáról sűrűn ágyúztak.
A királyrévi csata végkimenetele a kétnapos peredi csata szempontjából kedvező volt, mivel azzal, hogy Rakovszky Samu őrnagy kiverte az ellenséges erőket a faluból a magyar seregek számára szabaddá tette a visszavonulás egyik útvonalát. Ezzel nagy valószinűséggel katasztrofális veszteségektől mentették meg a Perednél harcoló honvédcsapatokat.
A királyrévi csatában a 48. honvédzászlóalj pontos veszteségeit nem ismerjük, így csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni, mégpedig az alapján, hogy egy június 11-i harcrendben 645 fős volt a zászlóalj létszáma és egy június 24-i nyilvántartás szerint, viszont már csak 450 főből állt az alakulat. Ez a külömbség 195 főt tesz ki. Ugyanúgy nem ismeretes pontosan a többi katonai alakulat embervesztesége sem.
Rakovszky Samu őrnagy kiválóan teljesítette feladatát és a csatában legyőzte az osztrákokat. Ezért a tettéért III. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Ugyancsak a királyrévi csatában tanúsított hősies magatartásáért ezen érdemjellel tüntették ki Nedbal századost a ,,donmiguelek” /39. gyalogezred/ 1. zászlóaljának parancsnokát és Kempelen Károly kapitányt, aki mint Görgei tábornok parancsőrtisztjeként vett részt a csatában.

Napjainkban is ismert Királyrév és Alsóhatár között a Feketevíz bal partján az a terület, amelyet a helyi lakosok Vérkőnek hívnak. Itt a honvédsereg utóvéd harcaiban sok honvéd esett el. Ezen a helyen 1890-ben kisebb emlékkövet állítottak. Királyrév lakossága a csatában elesett honvédekre mindig tisztelettel emlékezett, de emléket a történelmi események miatt csak 1995-ben állíthatott. Ekkor a falu önkormányzata kopjafát állított a királyrévi csatában elesett honvédeknek. A kopjafát a falu lakosa Kollárik Dezső faragta.

Kategóriaszobor, emlékmű, emléktábla
TelepülésKirályrév [Kráľov Brod]
Besoroláshelyi
Létezéslétező
Állapotjó, karbantartott
GPS48.059981, 17.826316
Pontos helyszín, címa katolikus templom udvarán
Készítés időpontja1995
Készíttető neveönkormányzat
LétrehozóKollárik Dezső, fafaragó
Készítés céljának ismert okaemlékezetmegőrzés
FeliratA / KIRÁLYRÉVI CSATA / A HÁBORÚKBAN / ELESETT HŐSÖK / AZ ELHURCOLTAK / EMLÉKÉRE
Gondozását felügyeliönkormányzat
ForrásinformációkLelovics Tihamé:, A peredi csata története - A zsigárdi csata - A királyrévi csata, 1999, 55-57. oldal
Rövid URL
ID29890
Módosítás dátuma2020. május 23.
kiralyrev-csata-kopjafaja (2)
kiralyrev-csata-kopjafaja (4)
kiralyrev-csata-kopjafaja (5)
kiralyrev-csata-kopjafaja (6)
kiralyrev-csata-kopjafaja (8)
kiralyrev-csata-kopjafaja (9)
kiralyrev-csata-kopjafaja (10)
kiralyrev-csata-kopjafaja (11)
kiralyrev-csata-kopjafaja (12)
kiralyrev-csata-kopjafaja (14)
kiralyrev-csata-kopjafaja (15)
kiralyrev-csata-kopjafaja (16)
kiralyrev-csata-kopjafaja (17)
kiralyrev-csata-kopjafaja (18)

Hibát talált?

Üzenőfal