Pártázatos, romos téglakerítés mögött árnyas, ősöreg fák védenek hatalmas, hófehér, angol gótikus stílusú várkastélyt.
1841 és 1844 közt, röpke három év alatt épült át az eredetileg barokk udvarház, s lett így az első magyarországi Tudor-stílusú főúri kastély. Az anglomán tervezés oka a megrendelő, gróf Zichy-Ferraris Emánuel (1808-1877), azaz Zichy Manó gróf felesége, az angol Lady Charlotte Stachan, aki meseszép asszony hírében állt, Zichy gróf imádta, neki építette Oroszvárt. Az asszony is szerette állítólag a „magyar Windsort”, mégsem élt itt boldogan, míg meg nem halt. Megismerkedett gróf Andrássy Manóval, beleszeretett, és férjét elhagyva követte szerelmét Afrikába, Egyiptomba, Indiába. De hiába, így hazajött, és öngyilkos lett. Férje temette el Budapesten a Kálvin téri református templomban. A szomorú gróf lezárta, és eladta szépséges oroszvári kastélyát, Somlószőlősre tette át székhelyét, ahol szintén angolos kastélyt emelt – ami ma szintén az enyészeté…..
1872-ben Hugo Henckel vásárolta meg. Sok más tulajdonos után 1906-ban gróf, később herceg Lónyai Elemér földbirtokos, diplomata vette meg Oroszvárt. Az ő felesége Stefánia belga királyi hercegnő volt, aki Rudolf koronaherceg, osztrák-magyar trónörökös felesége volt Rudolf 1889-es öngyilkosságáig. Stefánia – akiről a pesti és pozsonyi Stefániát elnevezték – szomorú sorsú arisztokrata volt mielőtt Lónyait megismerte. Szülei szigorúan, kevés szeretettel nevelték, Rudolfhoz gyerekként adták, férje örökké csalta, majd megfertőzte nemibetegséggel, ezért egy szem kislánya után nem születhetett gyereke. Bécsben utálták, Erzsébet – nem túl barátságos módon – Trampeltiernek csúfolta, ami tevét, tramplit jelent. Később őt okolták férje öngyilkosságáért is. Így, amikor 1900-ban hozzáment a rangon alulinak számító magyar grófhoz, nem lehetett nehéz megválnia belga királyi hercegi címétől és apja addig is gyatra barátságától. Viszont kislányával gyakorlatilag minden kapcsolata megszakadt, nevelését Ferenc József vette át. Érdekes még, hogy Rudolf halála után apja, II. Lipót belga király és apósa, Ferenc József Ferenc Ferdinánddal akarta összehozni, hogy a trónörökös ne Chotek Zsófiát vegye el, de nem jártak sikerrel. Viszont a barátság megmaradhatott, hiszen a Habsburg hercegi pár később gyakori vendég volt Oroszváron. Lónyai Elemérrel boldog házasságban élt Stefánia közel 50 éven át. Telente Oroszváron, nyáron a Sárospatak közelében fekvő Bodrogolasziban időztek.
Az első világháború alatt hadikórház volt Oroszváron, a második világháború viszont végképp véget vetett az idillnek. Az öreg hercegéknek menekülniük kellett, Pannonhalmán kaptak menedéket, Stefánia hercegnő ott is halt meg 1945 augusztusában. Az apátság altemplomában nyugszik férjével együtt. Már 1944-ben az Apátságra hagyták minden ingó- és ingatlan vagyonukat a Bodrogolaszi és oroszvári uradalmakkal együtt. Oroszvárnak – lévén három ország határán fekszik – Ausztriában is voltak birtokrészei, amelyek a hercegi végrendelet értelmében már a magyar bencéseké.
Oroszvár 1947 óta tartozik Szlovákiához. A kastélyt a Benes-dekrétum megfogalmazása szerint – mi önmagáért beszél – mint a „magyar nemzetiségű belga hercegnő” tulajdonát államosította a szlovák állam és tartja magát azóta is jogos tulajdonosnak, dacára a jogtiszta végrendelet egyértelmű rendelkezésének. Pannonhalma 2002 óta pereskedik kitartóan a reménytelenül ellenséges szlovák állammal Oroszvár tulajdonáért. 2012-ben 33 millió euróra taksálták a felújítás költségeit, amely már biztos kevésnek bizonyulna, hiszen a ház folyamatosan romlik.
Ma jó 2 méteres, rozsdás hullámpala kerítés veszi körül az épületet, hátul szocreál bódésor fokozza még a látványt, kutyák őrzik a felújítás illúzióját, tényleges munkavégzés nincs, az enyészeté a kastély, mi ugye hatékonyan dolgozik….. Remélhetően a faburkolatok, festmények, gipsz stukkók, színes üvegek megvannak még, és hősiesen megvárják, míg jogos tulajdonosa végre pert nyer, és felújítja, és méltó funkcióval látja el a kastélyt.
A kastélyt körbe lehet sétálni. Némely rémes szobrok szocialista használatot sejtetnek, ahogy a zsigerből lebetonozott belső udvar is, de az öreg platánok állnak, ahogy a buxusok, tiszafák övezte sétányok is.

Bár az alapkő letételi emléklap a régi kastély lebontásáról beszél, valószínű, hogy az előző, cour d’honneur-ös barokk kastély alapfalait megtatották, és 1841-44-ben ezt felhasználva készült az új kastély. Terveit Franz Beer bécsi építész rajzolta, a kivitelezést Feigler Ignác pozsonyi építőmester irányította. Az ünnepélyes és jelképes alapkőletétel – valószínűleg a munkálatok jelentős előrehaladtával – 1843. június 11-én történt meg, jeles személyiségek jelenlétében. Az angolos stílusában úttörő jelentőségű kastélyt sajátos kettősség jellemzi: hagyományos, cour d’honneur-ös alapelrendezése – ami az elődépület örökségének tűnik – ellentétben áll festői hatásra törekvő architektúrájával. „Várszerű” megjelenését lapos tetősík, a főpárkányzat lőréses pártázata, valamint az épület fontos pontjain található lőréses saroktornyocskák biztosítják. A középrizalit földszintjéhez bordás boltozatú kocsialáhajtó csatlakozik, melynek emelete lőréses mellvédű terasz. Az épület dobozszerű középtömbjét koronázó, viszonylag kicsi, két lépcsőben vékonyodó torony meglehetősen bátortalan, nem aknázza ki az építészeti formában rejlő lehetőségeket. Megoldása szerényebb léptékben hasonló az ugyancsak Franz Beer által tervezett frauenbergi (Hluboká, Csehország) kastélyéhoz. A várszerű forma az „egyházi gótiká”-ra inkább jellemző, kőrácsos erkélyekkel és csúcsíves nyílásokkal párosul, melyek közül a nagyterem hátsó, parkra néző ablaka a leghatalmasabb. A középrizalitban található, tágas főlépcsőház az épület belső világában mind elhelyezkedés, mind művészi kialakítás szempontjából fontos szerephez jut. Benne a pillérekre támaszkodó, kétágú lépcsőt gótizáló motivumkokkal faragott fakorlát kíséri, terét gótikus jellegű, de lapos fabordázat fedi. Az emelet hátsó traktusának közepét két szint magasságú nagyterem foglalja el. Kialakítása rendkívül gazdag: falait és mennyezetét függőgyámokkal és csúcsívekkel kialakított faburkolat borítja, nagy, csúcsíves ablakát színes betétek töltik ki. A terem különleges dísze a faburkolatba foglalt, a lovagkor világát megidéző, magas művészi színvonalú pannó-ciklus. A terem az alsó helyiségben található öntöttvas támaszokon nyugszik. A többi termet részben faburlolat, részben stukkómennyezet díszíti. A földszinten található az egykori könyvtár, ahol a faragott fa mennyezeten – a helyiség rendeltetéséhez illeszkedő ikonográfia jegyében – írók és költők domborművű mellképei sorakoznak. (A Lónyay-könyvtár anyagát (mintegy 8000 könyv) és a család levéltárát 1945-ben áthelyezték pannonhalmi Főapátsági Könyvtárba.) A kastély eredeti terve a bal oldalszárny végén csillagboltozatos kápolnát jelöl. A 20. század elején, már gróf Lónyay Elemér tulajdonossága idején a kastélyban volt egy pazarul berendezett török szoba is. A tájképi jellegű kastélyparkot az országúttól kerítés választja el, a bejárat mellett portáslak áll. A kastély főhomlokzatával szemben, annak főtengelyében valamikor a századforduló után oroszlánszoborral koronázott oszlopot állítottak fel, az egykori egységes tájkert élénkítésére a főépület közelében süllyesztett partert alakítottak ki . A parkban nyolcszögletes alaprajzú, lőréses mellvédű víztornyot és gótizáló virágházat emeltek, az utóbbi falába római köveket illesztve. A parkhoz a 19. század közepén híres kertészet tartozott.