Szilágyi Dezső (Nagyvárad, 1840. április 1. – Budapest, 1901. július 30., jogász, politikus, igazságügyminiszter, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja) néhai igazságügyminiszter nagy pártfogója volt a tátrai turizmusnak. Ő maga is gyakran vendégeskedett Tátrafüreden. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE), amely Magyarország első, a világ hetedik turista klubja volt, Münnich Aurél elnök javaslatára úgy határozott, hogy méltó emléket állítanak a Tátrát népszerűsítő Szilágyi Dezsőnek. 1904-ben Tarajkán egy kőből és vasból készült kilátótornyot építettek a szepesszombati születésű Majunke Gedeon terve szerint, melyen Szilágyi Dezső domborműarcképét helyezték el. A portré készítője Istók János szobrászművész volt. Az emlékmű 7200 koronás költséggel készült el, ebből 5600 korona esik a toronyra, míg 1600 korona a domborműre. A pénz nagy része adományokból jött össze. Darányi Ignác akkori földművelésügyi miniszter, 2000 (!) koronával támogatta a munkálatokat.
A Szilágyi-emléket 1904. augusztus 8-án avatták fel. A közel 1280 méteres magasságban álló toronyból festői kilátás tárult a Tarpatak-völgyre. Idővel az építmény az MKE Pantheonjává vált és itt helyezték el 1932-ben Fischer Miklós, majd 1937-ben id. dr. Szontagh Miklós, ifj. dr. Guhr Mihály és Dénes Ferenc emléktábláját, akik mindannyian a tátrai turizmus népszerűsítői voltak.
A II. világháború után szétverték a domborművet, leverték az emléktáblákat, de a kilátótorony a mai napig megtalálható a fákkal azóta erősen benőtt területen. A levert dombormű helye még most is látható a kilátó oldalán.