1817-ben Budapesten született Gömöri és szentiványi Szentiványi József (1817-1906) liptó megyei földbirtokos, „a régi, jó kedélyű, gavallér magyar nemesi világnak egyik korunkba tévedt sugara” (MKE évkönyve). Elsősorban neki köszönhető, hogy a Csorba-tó ma is létezik, hiszen 1870 körül, amikor a tó még köztulajdon volt, lecsapoltatását tervezték. A Csorba-tó ekkor még elhagyatott, megközelíthetetlen hely volt, partja, környező völgyei sűrű erdőséggel benőve. Szentiványi, akinek a Tátrában is nagy területű földbirtokai voltak, 1872-ben vadászházat építtetett a tó mellé, majd 1875-ben a Magyarországi Kárpátegyesület Szentiványi támogatá­sával építette fel második magas-tátrai menedékházát, amelyet a terület tulajdonosáról József menedékháznak neveztek el. 1877-ben Szentiványi újabb villát építtetett a tó partján, melyet Miklós-laknak neveztek el. 1879-ben Szentiványi József vásárolta meg és üzemeltette a menedékházat, amely a Rózsa menedékházzal együtt az 1880-as évek elején a tátrai menedékházak közül a legnagyobb forgalmat bonyolította. Szentiványi József az MKE egyik alapítójaként 1873-tól az egyesület vezetőségi tagja, 1878-1879-ben elnöke volt.
A Szentiványi család birtokában lévő földterület egy részét, így pl. a Csorba-tavat és környékét 1901-ben megvásárolta a magyar királyi kincstár. Ekkor a Csorba-tavat megkísérelték átnevezni Szentiványi-Csorba-tónak, de a névváltozást nem sikerült elfogadtatni. Szentiványi József nevét a Malompataki-völgy felső részén található Szentiványi-tó (Capie pleso) őrzi.