Darázs község neve első ízben a Zobor hegyi bencés apátság 1113-ban kelt birtokmegerősítő királyi oklevelében szerepel Drasey alakban. (A Zobor előtagot 1910-ben kapta megkülönböztetésül a Hont megyei, szintén Árpád-kori Darázsitól.) 1349-ben Darasyként bukkan fel újra a település a Szent Benedek-rendiek javai közt, majd évszázadokra eltűnik a neve az írott forrásokból. Sorsa a városéval osztozott, amikor a török 1663-ban elfoglalta Nyitra várát, majd amikor hódoltság utáni kegyura, a püspökség gondoskodott újratelepítéséről és Xavéri Szent Ferenc-temploma építéséről.
A község fölötti, 174 métert elérő fennsíkra negyedórás gyaloglással juthatunk föl az erdőn át vezető úton. Hatalmas dolomitrög magasodik a Nyitra folyó lapálya fölé, nyugati pereme meredek szakadékban végződik. Közelében található a Kárpát-medence egyik legszebb, legépebben megmaradt műemlék temploma. Épült a XII. században Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Hajójának szélessége öt, hossza hat és fél méter, vasalt ajtólappal védett, egyenes szemöldökű bejárata a déli oldalán nyílik, fölötte három román kori tölcsérablak sorakozik szabályos rendben. A kőből falazott kegyúri karzatra támaszkodó karcsú, kősisakos torony a nyugati oromzat fölé magasodik. Félkörívben végződik a kelet felé tájolt szentély, tengelyében rézsűs, egyszerű román stílusú ablaknyílással, orompárkányán téglából falazott, normann jellegű farkasfogfrízzel. Olyan a díszítés, mint az esztergomi királyi palota kápolnájának XII. század végi fogazatos kapukerete.
Az épület többnyire téglából és tört kőből készült, nagyrészt bevakolt falait jókora sarokkövekkel erősítették meg. A templom körül középkori palánkvár és temető kerítőfalának maradványait tárták fel. A sírleletek a XI. és a XVII. század közötti időre keltezhetők, magyar fennhatóság alatti időkből.