Szélaknai csatában elesett honvédek síremléke
Az 1848 őszén kitört magyar szabadságharc a kezdeti sikereket követően, a kibontakozó osztrák támadás miatt veszélyes helyzetbe került. A honvéd főseregnek számító, Komárom körzetében állomásozó ún. Fel-dunai hadtest a fővezérségtől azt a parancsot kapta, hogy vonuljon a Tiszántúlra. Ezt a parancsnok Görgei Artúr – mivel az ország közepe ekkorra már a császáriak kezére került, a felvidéki bányavárosokon keresztül tervezte elérni. Itt egyúttal feltölteni szándékozott hadianyag készleteit és újoncokat is toborozhatott seregébe.
Az egyik seregtestet irányító Guyon Richárd ezredes, a fel-dunai hadtest hadosztályparancsnoka 1849 január közepén bevonult Selmecbányára, védelmi vonalát pedig az attól délre lévő Szélaknán alakította ki. Január 21-én állásait megtámadta az Anton Csorich altábornagy vezette császári sereg, aminek következtében Guyon visszaszorult Selmecbányára. Másnap ugyan a honvédek megpróbálták újra visszafoglalni Szélaknát, de nem jártak sikerrel.
A Pjerg (későbbi nevén Hegybánya) és Szélakna közötti csatározások honvéd hősi halottait a hegybányai temetőben, közös sírban helyezték végső nyugalomra. A temető nyugati részén, a közútról is jól látható helyen, alacsony, kovácsolt vas kerítéssel határolt helyen áll a honvédek síremléke. A klasszikus kialakítású, vörös márványból faragott obeliszk lépcsős talapzatból, hasáb alakú középső részből ill. felül csonkagúla alakú obeliszkből áll. A középső tömb déli oldalán bevésett, aranyozott betűkkel írt szöveg emlékezik meg az itt nyugvó, „a pjerg-szélaknai csatában” elesett, hős honvédekről.
Hibát talált?
Üzenőfal