Százd falut neve szerint szászok alapíthatták. Annyi bizonyos, hogy a már Szent István idejéből ismert Hunt-Pázmány nemzetség tagjai voltak birtokosai. Első okleveles említése 1261-ből való, később mezővárosi jogokkal is bírt, és hetivására volt. Földbirtokosai ugyan változtak, de fejlődése a török időkig töretlen volt. Később az esztergomi szandzsákhoz tartozott a falu, és ziamet birtok volt. A török kiűzése után a 18. században Hellenbach báró tulajdona lett, aki szlovákokat telepített a faluba.

Százd első templomát a 13. században építették a Hunt-Pázmány nemzetség tagjai, és a hagyomány szerint Szent László tiszteletére szentelték. Mai védőszentje azonban Szent Miklós, ezt a gótikus átalakítás idején, a 15. században kapta. A mai templomon a román és a gótikus stílus jegyei egyaránt megtalálhatók. A szentély és a hajó sík mennyezetű, a sekrestyének azonban gótikus keresztboltozata van. Ezért föltételezhető, hogy a román kori templomnak a mai sekrestye volt a hajója. A gótikus stílus jegyei: a mai hajó ablakai, a csúcsos diadalív és a déli oldal bejáratának maradványa, valamint a nyugati homlokzat csúcsíves ablakai.

A templom rendkívül értékes emlékei a freskók, melyek a 14. és 15. századból származnak. Ezek mind a szentélyben, mind a hajóban két síkban találhatók. A diadalíven lévő freskók közül Szent Ferenc portréja a legjelentősebb, mely Giotto legszebb munkáira emlékeztet. A szentélyben egy korábbi és egy későbbi freskósor látható. A tizenkét apostolt ábrázoló képsor közül Szent Pál portréja a legszebb. Szent Ferenc portréjával szemben a diadalíven a templom védőszentje, Szent Miklós látható. Az alsó képsor alakjai nem minden esetben azonosíthatók, a korai gótika stílusjegyeit mutatják és a 14. századból valók; a hagyomány szerint Niccolo di Tomasso olasz festő munkái.

A szentélyben gótikus ülőfülke, valamint a szentségház és a szent olaj fali fülkéje található. A templom kétségkívül legértékesebb emlékei a faliképek.