Az Árpád-kori eredetű Csetnek története a kezdetektől egybefonódott a bányászattal és a fémfeldolgozó iparral. Német hospesei szorgalmának hála hamar a mezővárosi fejlődés útjára lépett, több középkori templommal és egy, a belváros peremén emelt várral is jellemezhető gazdagsága.
A városba a korai újkorban számos nemes család is beköltözött és részt vállalt a bányászatban és az erre épülő vasiparban, kereskedelemben. E családok több, szinte palotaszerű városi házat is emeltek. Ezek egyike a középkori eredetű fő tér keleti oldalán álló, 1783-ban a Kerepesy család által építtetett Sebők kúria.
A földszintes, nyeregtetős saroképület két utcai homlokzatának későbarokk ill. rokokó vakolatdíszei, párkányai, pilaszterei kiemelkedően értékesek. Fő bejárati kapuja a fő térről nyílik. Az e homlokzat közepéből kiugró rizalitot íves timpanon koronázza, rajta – mára erősen romos – vakolatból kialakított, nemesi címerrel.
Az elhanyagolt, folyamatosan pusztuló, magánkézben lévő épületet minden valószínűség szerint raktárként használják.
(A leírás Tököly Gábor: kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben c. munkája nyomán készült.)

Csetneki kúria – Sebők Pál visszaemlékezése alapján

Sebők Pál ősei a Dobsina melletti Felsősajóról származnak, nemességüket 1701-ben Lipót királytól kapták.
A Csetneki kúriát 1843-ban renoválták.
Sebők Pál a kúriában nevelkedett, szülei: id. Sebők Pál (Csetneken született) és Sebők Piroska (Déván született), 1925-ben házasodtak össze, 1936-ban elváltak – gyermekeik: Sebők Éva (1926), Sebők Judit (1928), Sebők Pál (1930), Sebők Antónia (1933). id. Sebők Pál később újra megnősült.
A válás után Sebők Piroska Rozsnyóra költözött a három lányával, Sebők Pál Csetneken maradt, oda járt elemi iskolába.
Sebők Pál később a rozsnyói premontrei gimnáziumba járt, ekkor édesanyjánál lakott, de a szünidőket testvéreivel Csetneken töltötte. Őt a cselédségük fiatalúrnak szólította, lovai voltak, sokat lovagolt, vadászott.
Még Sebők Pál születése előtt, 1919-ben a Sebők családot elvitték a vörös katonák Putnokra, mint nemes családot, ott tartották, amíg véget nem ért a vörös uralom. Mire hazaértek, Csetneken már cseh katonák voltak, a kúriát kirabolták, az antik bútorokat, festményeket, családi iratokat elvitték, az istállóból az állatokat is elvitték. A fosztogatás után megmaradt a nemesi oklevél és Sebők Pál ükapjának, Kerepessy Jenőnek életnagyságú képe, Madarász Viktor festménye.
Sebők Pál a II. világháború borzalmait 14-15 évesen Csetneken élte át, a kúriában volt a német parancsnokság, az ortskommandatúr, és magyar katonák is laktak ott.
Sebők Piroskát a II. világháború utáni lakosságcserével Magyarországra telepítették, Egerbe került három lányával, fia, Sebők Pál Csetneken maradt. id. Sebők Pál reszlovakizált azért, hogy az ősi birtokot és kúriát mentse. Így Csetneken maradhatott, megkapta a szlovák állampolgárságot, gazdálkodhatott a család földjein 1948-ig.
1948, az úgynevezett „felszabadulás”, a kommunista hatalomátvétel után a Sebők család földjeit elvette az állam. Sebők Pál édesapját a megszorítások és az igazságtalan döntések bekényszerítették a szövetkezetbe. A kúria gazdasági udvarát a JRD (szövetkezet) részeként használták, ott gazdálkodott a szövetkezet, a kommunisták a fészereket, magtárakat, csűröket teljesen kiseperték. A család állatait, mezőgazdasági gépeit elvette az állam.
Sebők Pál 1950-ben nősült meg először, házasságából egy fia született, az első felesége a férje raboskodása alatt elvált tőle.
Sebők Pált 1951-ben behívták katonának, a származása miatt munkaszolgálatra osztották be. Később erőszakkal Rumburkba hurcolták egy katonai börtönbe, ahol kihallgatásnak vetették alá. Rá akarták venni, hogy írja alá a konstruált vádat édesapja ellen, államellenes tevékenység miatt. Az STB ebben az időszakban Csetneken felforgatta a kúriát, a családi kriptát, mert fegyvereket kerestek.
Sebők Pált 1952-ben koholt vádakkal az állambíróság hazaárulásért 15 év szabadságvesztésre, a polgári jogok 10 évig tartó elvesztésére, 20 000 korona büntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A kényszermunkát, lágereket, uránbányász munkát, a kínzásokat, kihallgatásokat, a börtönlágert túlélte. 1960-ban az államelnök kiadta a háború utáni első amnesztiát, amely a politikai foglyokra is vonatkozott. Sebők Pál ekkor szabadult, hazatért Csetnekre, ahol a kifosztott kúria és birtok romjait találta.
Sebők Pál 1960-ban megnősült másodszor. Mivel Csetneken és Rozsnyón sem kapott megfelelő munkát, és 1964-ben a családjával Kassára költözött, ahol villanyszerelőként a Vasműben dolgozott. Második házasságából három lánya született, közülük az egyik 8 éves korában tragikusan elhunyt.
A kúriában élt Sebők Pál édesapja, nagyanyja. Az édesapja 1988-ban hunyt el, nagyanyja 1991-ben. 1989-ben, a rendszerváltás után Sebők Pál beadta a rehabilitációs kérvényt az állam felé. Ekkor teljesen rehabilitálták, kárpótlást kapott és bocsánatot kértek tőle.
Nyugdíjba vonulása után, 2006-ban Sebők Pál és felesége hazaköltözött Csetnekre, de nem a kúriába, hanem a felesége elhunyt öccsének házába, amelyet megvásároltak a rokonoktól.
A kúria jelenleg Sebők Pál édesapja második házasságából született lányának és családjának tulajdona. Részleges felújítás után elsősorban az udvart és gazdasági épületrészeket használták a mezőgazdasági tevékenységük során.