1672-ben a szerdahelyi református prédikátort előbb sikabonyi, majd nemeshodosi fíliájára űzik. Röviddel ezután válik Nemeshodos anyaegyházzá, a „helvetica confession lévők” 1689-es császári és királyi oltalomlevele által, mely megengedte, hogy itt gyakorolhassák hitüket, s „melynek az erejével, helységükbe Prédikátort tarthattak”.
1729-ben Hodos több helység anyaegyháza lett, ám 1732-ben betiltották számukra a vallásgyakorlást egészen 1783-ig. Csak ezután, 1786-ban készült el „téglából való” templomuk, amelynek először a tornyát építették meg 1799-ben (felújítása 1822-ben történt).
Tetőzetét „bádoggal izletesen megfedették” 1843-ban. Vörösmárvány úrasztala 1845-ös keltezésű.

„A templom belseje egyszerűen, (…) a belső tér hosszanti elhelyezkedésű. Két oldalon empórák találhatók. A nyugatiban helyezték el az orgonát. Innen vezet a lépcső a toronyba, a harangokhoz. A mennyezet sík és stukkóval díszített, záródása egyenes. A mai bejárattal szemben, az északi oldalon helyezkedik el a faragott, sötétbarnára festett szószék és a Mózes-szék. A szószék előtt található az úrasztala és a keresztelő medence, mindkettő vörösmárványból készült. A padok anyaga fenyő, színük világos, lakkozott. A bejárat jobb oldalán egy emléktábla található, amely az I. világháború áldozatainak emlékére készült.”