Nincsenek írásos adatok arról, mikor építették a községben az első katolikus templomot vagy kápolnát. A falu lakosainak emlékezetében nemzedékről nemzedékre hallomásból átadva úgy maradt meg a templom helye, hogy a jelenlegi községi hivatal közelében állt. Ezt a feltevést igazolják a különböző okokból végzett ásatások közben talált alaptöredékek is.
A reformáció elterjedése Martoson a komáromi református lelkészi hivatalban fellelhető adatok szerint az 1560-as évekre tehető. Nagyobb református templomot részben egy régi templom alapjaira 1732-ben építettek. Harangot a templom azonben csak 1762-ben kapott. Ezt Valcer Ferenc öntötte, súlya 526 font (238,6 kg). A templom és a torony is 1859 őszén a faluban pusztító tűzvész áldozata lett. Odavesztek a harangok is. 1898-ban Puskás Lajos lelkipásztor irányításával új református templom épült a községben, amelyet nagyobbrészt a régi alapokra helyeztek, de a torony és a templom egy része már új alapokra került. Ekkor új harangokat is kapott a templom, amelyek közül a legnagyobbat sajnos az I. világháború idején beolvasztották. Helye ma is üresen áll. A templom felavatásán 1899. január 29-én Antal Gábor püspök és több jeles vendég mellett részt vett Feszty Árpád is, akivel a lelkész jó barátságban volt.
A templom neoklasszicista stílusban épült, egyhajós, sima mennyezetű, ablakai félkörívesek. A karzatok a templomtér két végén helyezkednek el, középen a szószék. A torony a templom homlokzatához épült, négyszögletű, kiugró párkányzattal háromszor tagolt, toronycsúcsa bádoglemezzel borított hagymás-csúcsos újbarokk megoldású.