Az Árpád-kori eredetű magyar falu a 12-13. században keletkezett. Központjában álló, ősi (plébánia) temploma a fennmaradt írott forrásokban a 14. században jelenik meg, de feltételezhető, hogy központi magja ennél korábbi, román kori építmény. Ehhez később keletről egy poligonális záródású, gótikus, támpilléres szentélyt építettek. A barokk korban, valószínűleg 1750 körül nyugati irányban meghosszabbították a hajót. Újraboltozták a szentélyt, a hajó viszont síkmennyezetes maradt. Az újabbak mintájára, félkörívesre épültek át a templom korábbi, középkori ablakai is. A nyugati homlokzat előtt álló, klasszicista stílusú, pilaszterekkel díszített falú, órapárkányos, gúlasisakos torony a 19. század elején épült fel. Ma két harang lakik benne.
A torony földszinti helyiségének falába beépítve, álló helyzetben látható a falut a középkorban birtokoló, nevét is e településről felvevő Giczey család egyik tagja, Giczey Gábor és neje fekete kőből faragott, címeres sírköve.
A templom orgonája 6 regiszteres, pneumatikus kapcsolású.
A templom tetőszerkezete 1980-ban, külső része 2000-ben, belső része, padozata, elektromos rendszere és megvilágítása 2002-ben újíttatott meg.
A gyülekezet parókiája 1958-59-ben épült. Háromszobás lelkészlakkal és külön bejáratú irodahelységgel, gyülekezeti teremmel.
A reformáció századában a település lakossága 1595-ben reformátussá lett és – máig – tovább használja ősi templomát.