Az Árpád-kori eredetű magyar faluról az első, fennmaradt írott forrás a 13. században emlékezik meg. A Bebek, majd a Csetneky család birtokában lévő település életében a mezőgazdálkodás mellett évszázadokon át jelen volt a vasfeldolgozó iparban való részvétel is.
A falu keletelt tengelyű, egyhajós plébániatemplomát feltehetőleg a 15. században építették gótikus stílusban. Ezen, kis méretű épület megmaradt része képezi a ma látható templom keleti részét.
A ma a református felekezet használatában álló templomot 1801-ben nyugati irányban kb. háromszorosára kibővítették és átépítették. Hajóját festett deszkamennyezettel látták el. Ezt az eseményt az északi és keleti oldalán emelt festett fakarzat egyik tartóoszlopához erősített kézírásos fatábla örökítette meg. A részben megmaradt szentélyszerű régi templomrészt lunettás dongaboltozat fedi, falai támpillérekkel vannak ellátva. A nyugati homlokzat előtt álló, falsávos tornyát szép formájú zsindelytető fedi.
Az épületet 16. századi, erős kőfal zárja körül.