1781. október 25-én adta ki II. József német-római császár és magyar király (ur. 1780-1790) – Magyarországra és Erdélyre vonatkozó – türelmi rendeletét, melyben a felvilágosult abszolutizmus elvei szerint rendezte a királyság vallásügyét. A rendelet szabadabb vallásgyakorlást biztosított a protestáns és görögkeleti alattvalóknak, egyúttal pedig engedélyezte számukra a hivatalviselést is; az intézkedés később egyike lett azon három pátensnek, melyeket József halálos ágyán sem volt hajlandó visszavonni.
A türelmi rendelet kiadása után a protestáns lakosság a királyi gyűléshez folyamodott a templom építésének kérésével. Az engedélyt 1783-ban kapták meg, és még abban az évben Eszterházy királyi megbízott földmérői kijelölték az építmény helyét egy dombon a falu közepén, a község történeti központjával, az ún. Palotával szemben. 1784 március 16-án kezdték építeni és még azon az éven be is fejezték. Egyidejűleg a templom mellet egyházi iskolát és plébániát is építettek. Az építmény költségeit a lakosság adakozásból fedezte. A szervező munkákat Gasparóczki Ferenc helyi lelkész végezte.A kőműves munkálatokat a bódvaszilasi származású (ma Magyarország) Knopp József vezette, az ácsmunkákat Zimmermann József Rozsnyóról, az asztalos munkákat pedig Szilasi Mihály. A templom eredetileg egy helységből állt, lapos mennyezetel. A tetőt zsindely fedte. A torony csak 1795-ben épült hozzá, az eredeti engedély módosítása után. Zrikovich Tamás kőművesmester építette. A harangot Legherer Ferenc műhelyébe öntötték 1795-ben Eperjesen, a súlya 500 kg. 1803-ban az épületet erődfallal vették körül, amitől középkori sajátosságot kapott. 1846. márciud 18-án a déli órákban, amikor a lakosság nagy része a Tornai vásárban tartózkodott, Görgőt nagy tűzvész sújtotta. Leégett majdnem az egész falu a templommal együtt. Csak a torony maradt épen. A templomot rögtön a katasztrófa után felújították. A falakat kb. 2 méterrel megmagasították, a mennyezet boltívet kapott. Építőanyagként a tufa szerepelt, amit a falu határában fejtettek. A kőművesmunkákat Horváth Gyula, az ácsmunkákat pedig Frics József vezették. A torony eredeti állapotában maradt. 1877-ben a templom újra leégett, de nagyobb károkat nem szenvedett. 1911-ben a templom belsejét részben átalakították.
A 19. századból származó faragott szószék, és a templom berendezése Wandrák János kezemunkáját dícsérik. A orgona 1886-ból, Országh Sándor budapesti műhelyéből való.