Petzvál József Miksa mérnök, matematikus, egyetemi tanár volt; jelentős kutatási eredményeket ért el az elméleti és gyakorlati fénytan területén, találmányai hatalmas lendületet adtak a fényképezésnek a XIX. század derekán. Emellett a ballisztikát, a mechanikát, a hangtant is gazdagította számos fontos eredménnyel.
42 éves korában választották az Osztrák Tudományos Akadémia tagjává; a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja 1873-ban lett.

Élete és emlékezete:
Szepességi német család gyermekeként született 1807. január 6-án Szepesbélán, amely akkor a Magyar Királysághoz tartozott. Ma három nemzet – a magyar, a szlovák és az osztrák – verseng azért, hogy az ő fiaként ismerjék el a nemzetközi hírű tudós feltalálót. Ebből adódóan a nevét is többféleképpen találni meg: Petzval vagy Petzvál József, Jozef Maximilián Petzval, Joseph Petzval, Josef Petzval, J. M. Petzval. Mi egyértelműen magyarnak tartjuk őt – nem másért, minthogy Petzvál József egész életében magyarnak vallotta magát. A Magyar Tudományos Akadémiának a külső taggá választása alkalmából írt leveléből idézünk: „… mint magyar honunk hű fia, annál is inkább azon tisztelet a magasztos tudományos intézet tagjává lenni, legmélyebb köszönetre köteleztetett.”
Édesapja, Ján Fridrich Petzval egy morvaországi tanítócsalád leszármazottja, rendkívül tehetséges, sokoldalú ember: kitűnő zenész és zeneszerző, kiváló mechanikus volt. 1799-től a szepesbélai evangélikus elemi iskola tanítójaként, valamint a plébániatemplom orgonistájaként működött.
Testvérét, Petzvál Ottó (1809-1883) matematikust, egyetemi tanárt 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Ezen alkalommal az 1856-ban megjelent Elemi mennyiségtan című munkája elnyerte az akadémiai nagyjutalmat.
1810-ben a család Késmárkra költözött, Petzvál itt végezte el az elemi iskolát, majd 1818-tól a podolini piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1819 őszén a Petzval családnak el kellett hagynia Késmárkot, mert a családfő összetűzésbe került a templomtorony őrével. Néhány év múltán a család már Lőcsén élt, ahol az apa a templom karnagyaként és városi földmérőként dolgozott egészen az 1852-ben bekövetkezett haláláig.
Petzvál – mint ahogy korábban, úgy – a lőcsei katolikus gimnáziumban is az osztály legjobbjai közé tartozott latin nyelvből és hittanból. A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy a magyar nyelvvel voltak gondjai, és az elemi iskolában a matematika sem tartozott kedvenc tárgyai közé. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után, 1822-től a kassai Királyi Akadémia filozófiai fakultására járt. Ez idő tájt a latin mellett folyékonyan beszélt magyarul, szlovákul, németül és csehül, de tanulta a francia és az angol nyelvet is.
A pesti Institutum Geometricum (Mérnöki Intézet, a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődje) mérnöki osztályában 1826-ban kezdte meg tanulmányait, majd két évvel később, 1828-ban szerezte meg az okleveles mérnöki (Geometer Approbatus) képesítést.
Petzvál 1828-1835 között Pest város mérnökeként az építési osztályon dolgozott, ahol 1830-ban csatornázási tervet készített a várost fenyegető árvizek kivédésére. A Duna és a Rákos-patak szabályozásával, illetve Lipótváros csatornázásával foglalkozott. Annak ellenére, hogy egy árvizet (az 1838-as előttit) sikeresen elhárított, nehézségei adódtak, mert túllépte a rendelkezésre álló költségvetést.
Mérnöki munkája mellett tovább képezte magát: 1832-ben matematikából bölcsészdoktori oklevelet szerzett, és még abban az évben megkezdte egyetemi oktató munkáját. A pesti egyetemen matematikát, gyakorlati geometriát és mechanikát tanított; a matematika rendes tanárává 1835-ben nevezték ki. 1836-ban a felsőbb matematika oktatására meghívták a bécsi egyetemre, ahol a 70. születésnapjáig, nyugdíjba vonulásáig megszakítás nélkül tanított. Bécsi egyetemi előadásai nem korlátozódtak a mennyiségtanra; oktatott analitikai mechanikát, az égitestek mechanikáját, ballisztikát, fénytant, hangtant.
Hetvenedik születésnapján lemondott professzori állásáról. Ez alkalomból I. Ferenc József császár rangos kitüntetést: a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta az általa nagyra becsült tudós feltalálónak.
Utolsó éveit keserű magányban, a világtól elfordulva töltötte; régi barátaival is alig érintkezett. 1891. szeptember 17-én érte a halál kahlenbergi otthonában.
Halála előtt állítólag ezt mondta: „Uralmam alá hajtottam a fényt. Erősen a kezemben tartom, mivel a világban túl sok a sötétség.”
A tudományos élet nagy veszteségei közé tartozik, hogy a végakarata szerinti örökösei – akik utolsó éveiben gondját viselték – nem tudták felmérni a rájuk hagyott örökség jelentőségét, és emiatt Petzvál felbecsülhetetlen értékű kéziratainak nagy része megsemmisült.
Halálakor Bécs városa azzal rótta le tiszteletét iránta, hogy díszsírhelyet adományozott számára. Az 1905-ben elkészült síremléke avatásakor Bécs akkori polgármestere, Karl Lueger így méltatta Petzvál Józsefet: „Nagy ember volt és nagy tudós, aki fényt és dicsőséget hozott a bécsi egyetemre, Akadémiára, de magára Bécs városára is, mivel Bécset tette meg a fényképezés világközpontjává.”
A világhírű tudós és feltaláló emlékét nagyrabecsüléssel őrzi az utókor. 1928 óta a tudományos fényképezés terén létrejövő, kimagasló eredményeket jutalmazzák az osztrák közoktatásügyi minisztérium által alapított Petzvál-éremmel. A magyar Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület 1962-ben alapította a Petzvál József-emlékérem kitüntetést. Nem sokkal halála után utcát neveztek el róla Bécsben és Braunschweigben, Budapesten 1957 óta a Petzvál József utca őrzi emlékét a XI. kerületi Kelenföldön.
Szlovákia 200 koronás ezüst emlékérmét bocsátott ki születésének 2007. évi 200. évfordulójára. A Szepesbélán található szülőházában emlékmúzeumot nyitottak a tiszteletére. A földszinti előtér jobb oldalán márvány emléktábla:
EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT 1807. JAN. 6-ÁN DR. PETZVAL JÓZSEF HÍRNEVES TERMÉSZETTUDÓS ÉS A GYAKORLATI FÉNYKÉPÉSZET MEGTEREMTŐJE. MEGHALT BÉCSBEN 1891 SZEPT. 17-ÉN. Az épület előtt van Petzval mészkő posztamensen álló bronz mellszobra, ami Löffler Béla alkotása.
Petzvál József márvány domborművét (Anton Brenek munkája) a Wiener Photographische Gesellschaft – amelynek 1861-től alapító, 1877-től tiszteleti tagja volt – 1901-ben állíttatta fel a bécsi egyetem Pantheonjában.
Az Antonín Mrkos cseh csillagász által 1980. október 2-án felfedezett 3716 sz. kisbolygót róla nevezték el. A Hold egyik krátere Petzvál nevét viseli (átmérője 150 km, koordinátái: 63°D, 113°Ny)