Pozsony vármegye régi család, mely nem egyik tagja, P. Péter 1742. nemes levelet kapott Mária Teréziától. Tagjai közül említendő P: György, ki 1843. Pozsony vármegyei főjegyző, 1848. pedig másodalispán lett. Ebben az állásában tagja volt a vármegyei honvédelmi bizottságnak is. A császáriak győzelme után Kempen táborszernagy 1849 jan. 5. az állandó bizottság tagjának marasztalta P. Györgyöt, ki fejével játszván, az elrendelt katonaállítást rosszalni merte. Midőn egy alkalommal, mint az élelmezési osztály elnöke Csallóközben járt, arról értesült, hogy a honvédek nyárasd felől diadalmasa közelednek és már Légre és Elő-Patonyba (hol családja lakott) máris bevonultak. Ezt hallva P., visszafordult Patonyba és Kosztolányi honvédezredes kérelmére hivatalos felszólítást intézett az első-csallóközi járás szolgabirójához, hogy a honvédek számára az újoncozást azonnal elrendelje. Csak azután ment vissza Pozsonyba, ahol az osztrákok azonnal átadták a hadbiróságnak. Mindenki sajnálta és sokan közbenjártak érette, de P. oly őszintén felelt a hadbiró kérdéseire, hogy nem lehetett megmenteni. Kötéllel való kivégzésre itélték, ezt az itéletet Kempen agyonlövetésre változtatta. Az itéletet a várban az u. n. korona-torony alatt hajtották végre. Mint férfi halt meg. (V. ö. Budapesti Hirlap 1896 jan. 28.) Pápay István, akkoriban tiszteletbeli jegyző (l. o.) sógorát gyászolta benne. (Pallas Nagylexikon)

Petőcz Elemér nemes, magyar királyi honvédfőhadnagy, Petőcz Antal Pozsonyvármegye fő és táblábírája sírhelye.