Pajor István (Ipolynyék, 1821. május 20. – Balassagyarmat, 1899. március 29.) királyi tanácsos, megyei árvaszéki elnök, jogász, költő, műfordító, a 19. századi Nógrád megyei irodalmi élet egyik központi alakja, a Nógrád Megyei Múzeum egyik alapítója, az 1848-49-es szabadságharc honvédtisztje. Írói álnevei: az 1840-es években Káldor, később Csalomjai.
Jurátusként vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, a szabadságharcot főhadnagyként harcolta végig. 1849-ben a magyar kormánybiztos szülővármegyéje aljegyzőjének nevezte ki, később a vármegye tisztifőügyésze lett. 1849-ben Boronkay Lajos kormánybiztos a Szentbenedeknél táborba szállt Görgey Artúrhoz küldte futárnak. Mint nemzetőrségi hadnagy, csapatával Vácig ment, honnét azonban a hadügyminiszter az összes csapatokat visszarendelte. 1849. július 9-én tisztviselőtársaival Komáromba menekült. A szabadságharc után 1850-től csalomjai ősi birtokán gazdálkodott és ügyvédi gyakorlatot folytatott.
Az emléktáblát születésének 175. évfordulóján állíttatta Ipolynyék Önkormányzata és a Palóc Társaság, 1996-ban.