Az eredeti, a 16. században emelt templom, reneszánsz stílusban épült, a 18. század folyamán többször átalakították. 1756-ban és 1780-ban kibővítették, ez utóbbi évben változott a templom védőszentje – Szt. András helyett – Szentolvasó Királynője tiszteletére szentelték. Az oldalhajó átépítésére a 20. században került sor, az utolsó felújítás 1992–1995 közt folyt. A templom kéthajós poroszsüveges boltozattal, benne található néhány barokk műemlék: Pietà-szobor, késő barokk kő keresztelőtál, a 18. sz. második feléből való Utolsó vacsora festmény, valamint a pszeudo-klasszicista orgona a 19. század végéről és Szűz Mária domborműve.