Egenhoffer Teréz 80x60x8 cm méretű, 150 kg súlyú, diorit emlékoszlopot vitetett fel 1896. VII. 17-én a csúcsra. Egy nappal később a Sziléziai-házban az MKE közgyűlése javasolta a csúcs átnevezését Ferenc József-csúcsra és kérték az uralkodó beleegyezését. Az uralkodó nagy kegyesen beleegyezett. 1896-ban vagy 1897-ben egy másik, kisebb márványtáblát is elhelyeztek a csúcson „Ferencz-József-csúcs 1896” felirattal. 1900. szeptember végén Kazimierz Brzozowski, Stanisław Eljasz-Radzikowski-Klemens Bachleda és Jędrzej Obrochta hegyivezetőkkel összetörték a kisebb emléktáblát és ledobták a Batizfalvi-völgy irányába. Bachleda csak passzív résztvevője volt a rongálásnak, mivel az ő feladata az őrzés volt, hogy valaki meg ne lepje a csapatot. A lengyelek a Millenniumi emlékművet békén hagyták, csak a csúcs új nevét találták sértőnek. A Millenniumi emlékművet a BETE tagjai kövekkel annyira betakarták, hogy az egyáltalán nem volt látható. Egyesek szerint azért, hogy megvédjék a rongálástól, mások szerint ellenszenvből. A kalauzok, akik tudták, hogy hol van az emlékmű, nem bolygatták a kőrakást, csak ünnepi alkalmaknál vagy ellenőrzésnél távolították el a köveket.
Az emlékműre a következő aranyozott felirat volt bevésve:
„A Magyar Nemzet Honalapításának ezredik évfordulója emlékére, Első Ferencz József bölcs uralkodása 48. évében, 1896 Ime a legmagasabb oltár Ezredéves Hazánkban Új ezeresztendőt kér az Egektől Imánk. Magyarországi Kárpát Egyesület”
A millenáris emlékoszlopot 1919-ben megrongálták, 1920 júliusában összetörték – Ivan Bohuš szerint szlovák hazafiak – és lelökték, ezt is a Batizfalvi-völgy irányába. Július utolsó hetében Csizák Pál hegyivezető azzal a szomorú hírrel jött vissza túrájáról, hogy az emlékművet ledöntötték, már nem találták a helyén; augusztus 9-én Schwicker Richárd és Egerváry Jenő hegymászók a Tetmajer-horhosból a Batizfalvi-völgybe lehúzódó szakadékban (Wala-szakadék) ráakadtak a tábla egy darabjára, de azt nem tudták lehozni. Az emlékmű helyén talált nyomok arra utaltak, hogy gránáttal robbantották fel. Az emléktábla töredékei 1930-ban a felkai Tátra múzeumba kerültek, ahonnan rövidesen eltűntek; valószínűen nem ismerték fel történelmi jelentőségét (vagy nagyon is felismerték!). Grósz Alfréd évekig kutatott a Gerlachfalvi-csúcson Egenhoffer Teréz által felállíttatott Millenniumi emlékmű egy darabja után, amíg végre siker koronázta fáradozását és megtalálta a diorit tömb egy feliratos darabját. Ezt évekig rejtegette, majd eljuttatta Komarnicki Gyulához, aki továbbította Tálos Zoltánnak, és ő később Neidenbach Ákosnak adta át. 2003 augusztusában Bácskai Gusztáv szisztematikusan pásztázta át a Wala-szakadékot és egy további darabra bukkant.