Szirmai és szirmabessenyői Szirmay Mária Anna (1823-1883), szülei szirmai és szirmabessenyői Szirmay Boldizsár (1790-1856) és ózdi Sturmann Mária (1799–1831).
1850-ben megy feleségül báró aranyosmedgyesi Mednyánszky Edéhez (1823-1895).
A Beczkón született Mednyánszky Ede a Haynau által kivégeztetett Mednyánszky László honvéd őrnagy és a szintén a szabadságharcban dicsőséget szerzett tábori pap, Cézár testvére volt. A szabadságharc kitörésekor ő is reaktiváltatja magát, parancsőrtiszt Görgey mellett, majd a feldunai seregben szolgál hadnagyként, később századosként.
A szabadságharc végén egyes források szerint a komáromi vár védőinek menlevelével mentesül a felelősségre vonás alól, más források szerint közlegényként besorozzák és csak váltságdíj fejében szabadul.
Szirmay Boldizsár 1856-ban történt halála után a birtok és a kastély leánya, Maria Anna férjére, Mednyánszky Edére száll. A fiatal házasok – kiknek ekkor már megszületett két gyermekük, – László, a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, és Margit, ki később Czóbel István báró felesége lesz – csak 1861-ben, a kastély felújítása után költözik ide Beczkóról… s életük végéig itt is maradnak, még a vándorlást, a „csavargást” sajátos életmódjának választó László is ide tér vissza megpihenni, lelki és testi vivódásai után rendszeresen itt talál nyugalmat magának.
Mednyánszky Ede igyekszik a sors által rábízott embereknek, családoknak a lehető legjobb körülményeket teremteni, ügyes-bajos dolgaikban segíti, ha kell, képviseli őket.
Lánya, Margit visszaemlékezéseiben írja, hogy apja állandóan úton van Beczkó és Nagyőr között, hogy mindkét birtok ügyes-bajos dolgait intézni tudja. A fennmaradt dokumentumok is azt bizonyítják, hogy gondos, odafigyelő gazdája volt javainak.
Mednyánszky Edéné 1883-ban szívtágulásban hunyt el.
A kiegyezést követően országgyűlési képviselőként is ténykedő Mednyánszky Ede 1895. július 25-én halt meg a beckói családi fészekben.