A község földrajzi fekvése miatt eléggé el volt zárva a környező falvaktól. Többek között ez a tényező is közrejátszott abban, hogy Martoson a hagyományos népi kultúra számos eleme, a népi építészet tovább fennmaradt, mint a környező helységekben. Az 1970-es évek elején a fennmaradt parasztházak közül a 101-es számút nyilvánították műemlékké, 1975-től pedig mint tájház várja a látogatókat.
A hagyományos háromosztatú parasztházat a mestergerenda tanúsága szerint 1871-ben építette Nagy István. A ház falait ún. fecskerakásos módszerrel rakták sár és szalma keverékből. Homlokzata vesszőfonással készült, tetejét nád fedi.
Szobából, pitvarból és a belőle leválasztott konyharészből valamint kamrából állt. A kamrát még eredeti tulajdonosa szobává alakította. Ezekhez csatlakozik egy tárolóhelyiség (kamra) és istállórész. A látogatók az „első házat”, vagyis a tiszta szobát, a szabadkéményes konyhát és a „hátsó házat”, azaz hátsó szobát tekinthetik meg. Mindhárom helyiségben színgazdag eredeti martosi berendezés látható.