A pozsonyi Állami Magyar Gimnáziumban érettségizett (1944), majd Pozsonyban a Szlovák Egyetemen szerzett történelem – magyar szakon tanári oklevelet (1948). 1945–1948 között tagja a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek, egyike volt azoknak, akik Memorandumban tiltakoztak a kitelepítések és deportálások ellen. A Gyepű Hangja és az Észak Szava szerkesztője és terjesztője. 1949. februárjában letartóztatták és a Mindszenty József hercegprímással tartott kapcsolat vádjával 1955. február 20-ig bebörtönözték, ill. a jáchymovi uránbányába kényszermunkára ítélték. 1955 után teljesen kivonult a közéletből, pedagógusi munkája mellett amatőr néprajzi gyűjtéssel és naiv festéssel foglalkozott. 1990. szeptember 12-én több társával együtt rehabilitálták (Kassai Területi Bíróság). Gondosan megőrizte Arany A. Lászlónak a negyvenes évek első felében Zoboralja falvaiban készült több száz fényképét.
Az 1970-80-as években a Csemadok Hegyétei Alapszervezetének elnöke.