A Pesti Hírlap 1898. április 19-én megjelent számában olvashatjuk az alábbiakat:

„Egy huszárkapitány tragédiája.
A minap adtunk hirt Lersch Kamilló huszárkapitánynak hirtelen elhunytáról. Lersch kapitány a marosvásárhelyi 9-ik honvéd-huszárezrednek volt egyik osztályparancsnoka. Április első napjaiban hirtelen eltűnt Marosvásárhelyről. Pár nap múlva egy barátja levelet kapott tőle Szamosujvárról, de a levél annyira érthetetlen volt, hogy már ekkor gyanították, hogy Lersch megőrült. Nagypénteken Lersch kapitány Budapestre jött s egyenesen a Schwarzer-féle konzervatóriumoz hajtatott. Az orvost kereste s igy szólt hozzá:
– Kérem, vegyenek ápolás alá, mert én őrült vagyok.
Mosolygó arccal beszélt s az orvos eleinte azt hitte, hogy a kapitány tréfál, elkezdett nevetni, mire Lersch rákiáltott:
– Ne nevessen! Aki nem hisz szavaimnak, azt összeapritom!
Az orvos megmagyarázta neki, hogy a szanatóriumba előzetes orvosi vizsgálat nélkül nem szabad fölvenni senkit s ajánlotta a kapitánynak, hogy menjen előbb a helyőrségi kórházba. El is ment s pár óra múlva visszajött egy ezredorvossal, aki konstatálta, hogy Lersch közveszélyes őrült. A kapitány fejfájásról panaszkodott s ágyba feküdt. Másnap több száz levél érkezett a kapitány cimére a szanatóriumba. Jobbára árjegyzékek voltak vetőmagvakról, kocsikenőcsről, régi fegyverekről, lószerszámokról, stb. Kapott egy gyönyörű villa-tervrajzot is. Délután pedig egész sereg pénzügynök jelentkezett a szanatóriumban: két-három napon át leveleket irt a lapban közölt hirdetések címeire s a válaszokat a Schwarzer-intézetbe kérte. Lersch ötödnapra agyhártyagyulladásban meghalt. Még csak 41 éves, erőteljes ember volt, az idén nevezték volna ki őrnagygyá.”