A XII. századi eredetű, magyar faluról az első, fennmaradt írott forrás csak egy századdal később emlékezik meg.
Középkori gyökerű református temploma a XV. század második felében épült fel, gótikus stílusban. Ez egy keletelt tengelyű, egyhajós, viszonylag kis méretű, torony nélküli épület volt. Téglalap alaprajzú, nyereg tetős, zsindellyel fedett hajójához keleten egy igen nyomott félkörívű diadalívvel csatlakozik egy, a hajónál kissé keskenyebb, ritka, poligonális záródású szentély.
A templomot a XVIII. század végén erősen átépítették, szentélyét újraboltozták. A templom déli falához, a déli bejárat elé, valószínűleg ugyanekkor egy harangtornyot építettek. Ennek alsó része, a templom koronaszintjéig falazott, az efölötti, nyitott harangszint, és a gúla alakú, zsindelyezett toronysisak fából készült. A templom ablakait talán szintén a 18. században átalakították, így az épület külsejének középkori jellegét már csak annak tömege őrzi. A templomot belül fából készült, kazettás, festett síkmennyezet fedte, melynek néhány megmaradt kazettája a templom falán látható.