Túr település neve először 1156-ban fordul elő, az esztergomi káptalan kapta dézsmáját. 1260-ban említik Szent Márton tiszteletére emelt templomát, s a pápai tizedjegyzékben 1332-ben István nevű papját is, tehát bizonyosan plébániája volt.

Középtúron áll ennek a templomnak a maradványa. Elhanyagolt állapota és okleveles említések hiányában csak nagyon kevés mondható történetéről. A hajója teljesen elpusztult, így a nyugati homlokzaton csak a félköríves diadalív eredeti alakja rajzolódik ki. A felső részen található két ablak késői beépítés, akárcsak alatta kis ajtó. A megmaradt szentélyhez oldalról egy kis sekrestyét építettek, s így kápolnaként egy ideig még használták. A keleti rész falában román ablak található. A déli oldalon van a hozzáépített sekrestye, az északi oldalon egy hozzáépített támpillér téglából rakva.

A szentély rakott keresztboltozatú. A bejárati ajtónál lévő szenteltvíztartó eredetileg egy román kori keresztelő medence.

Az épület állaga egyre romlik, szinte az összedőlés fenyegeti.