Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője
2020. november 29.

Kossuth Lajos mellszobra

Kossuth Lajos mellszobra

Dobsina r. t. város hazafias közönsége éber figyelemmel kisérte kezdettől fogva azt a nagy országos mozgalmat, melynek az a szép és hazafias célja volt, hogy Kossuth Lajos nevét, emlékét a magyar városok és községek szobrok alakjában örökítsék meg. Különösen a jelen század első éveiben valóságos versenyre kelt a magyar társadalom s a városok, tehetősebb községek egymásután állították fel és leplezték le a Kossuth-szobrokat. Természetes, hogy Dobsina városának lelkes és hazafias közönsége sem maradhatott ki ebből a mozgalomból s mindig erősebben nyilatkozott meg az az óhajtása, hogy Kossuth szobra díszítse a kis város egyik erre legalkalmasabb terét, így történt, hogy az 1906-ik év őszén a város elöljárósága, mint az erre legilletékesebb társadalmi tényező, kezet fogva az egyházak vezetőségével, a két Kaszinóval, továbbá az állami polgári iskolák tanártestületével, meg is indította a kivitel munkáját. A szoborbizottság Hanvay J. Ede polg. isk. igaztó elnöklete mellett megalakult s adakozásra hivta fel a város áldozatkész közönségét, mert az volt a közös óhaj, hogy a szobrot ne a város maga, hanem a lakosság áldozatkészsége hozza létre. Igaz, hogy a szobor így talán kisebb méretűnek ígérkezett, de az volt a vélemény, hogy igy erkölcsi értéke lesz nagyobb. A felhivás nyomán meg is indult a jókedvű adakozás s rövidesen olyan eredményt ért el, hogy a szoborbizottság a szobor elkészítésére Horvay Ede szobrászművészünket hivta fel, aki a felhívásnak engedve a kisebb méretű mellszobrot az 1907. év tavaszára el is készítette. A bizottság a leleplezést 1907. évi június hó 16. napjára tűzte ki a következő meghívó kibocsátása mellett:

MEGHÍVÓ.
Dobsina r. t. város közönsége Kossuth Lajos emlékének szobrot emelt, melynek 1907. évi június hó 16.-án délelőtt fél 10 órakor tartandó ünnepies leleplezésére címzettet tisztelettel meghívjuk.
Dobsinán, 1907. május hó 27.-én
A szoborbizottság.

Sorrend:
1. Délelőtt 9 órakor gyülekezés a Kaszinó Egyesület termeiben s innen d. e. 9 1/4 órakor kivonulás a szobor elé.
2. Himnusz. Énekli a dobsinai alkalmi énekkar,
3. Az ünnepet megnyitja: Poputh Viktor.
4. Ünnepi beszédet mond: Jakab József.
5. A szobrot a város közönsége nevében átveszi: Csermák Sándor dr. polgármester.
6. Győzelmi dal. Énekli az ózdi gyári munkás olvasó-egyesület dalárdája.
7. Ünnepi óda. Irta és szavalja: Szombathy László.
8. Tavasz elmúlt… Énekli a dobsinai alkalmi énekkar.
9. A szobor megkoszorúzása.
10. Rákóczi-induló. Énekli az ózdi gyári munkás olvasó- egyesület dalárdája ugyanezen egyesület zenekarának kíséretével.

A nagy napot, a szoborleleplezés ünnepélyét lázas készülődés előzte meg. Leirhatatlan az az öröm és lelkesedés, amely a lakosság részéről megnyilatkozott. Mindenkinek az volt a vágya, törekvése, hogy az a nap a város életében időtlen-időkig emlékezetes legyen. A lelkesedés különösen akkor érte el tetőpontját, amikor meghallottuk, hogy az ünnepélyen Kossuth Ferenc és Kossuth Tivadar személyesen fognak megjelenni a politikai és közélet szép számú képviselőinek társaságában. A szoborbizottság állandóan munkában volt napokon keresztül s mindent elkövetett, hogy az ünnepély lefolyása méltó legyen a város lakosságának páratlan lelkesedéséhez, de méltó legyen ahoz a tradícióhoz is, amelynek mindenkor hűséges követője volt. Végre a nagy nap is elérkezett. Az egész város zászlódiszbe, virágba öltözött. Zászlókkal, virágokkal, zöld ágakkal, szőnyegekkel voltak díszítve a házak mintegy kifejezéséül annak, hogy e napon mindenkinek nagy ünnepe van. Még a természet is velünk ünnepelt: a kék égboltozaton tenyérnyi felhőfoszlány sem volt látható, mindent átölelt, mindent csókdosott az arányló tavaszi napsugár. Már a kora reggeli órákban talpon volt a város; ünneplő ruhában, ünnepi érzések, hangulatok mellett járták a tereket, utcákat s várták a vonatot, a vendégek megérkezését. Kilenc óra felé járhatott az idő, midőn az állomás felől behallatszó éljenzés jelezte a vendégek megérkezését. Néhány perc múlva a hosszú kocsisor a főutcára kanyarodott, majd megállott a városháza előtt, ahol rövid villásreggeli várta az utasokat, az illusztris vendégeket. Megérkezett az ózdi gyári munkások dalárdája és zenekara is, hogy az ünnepély fényét emeljék s művészetükkel gyönyörködtessék az ünneplőket. A Zrínyi mentés egyenruhás csapat már puszta megjelenésével is egyszerre meghódította Dobsina lakosságát, művészi szereplésükkel pedig felejthetetlen emléket hagytak magok után s a város hálás tiszteletét vitték haza magukkal.
A leleplezési ünnepély a meghivó szerinti pontos időben vette kezdetét s a jelzett sorrend szerint történt annak lefolyása is. Az ünnepi beszéd elhangzása után Kossuth Ferenc intézett pár szót az egybegyűltekhez s megköszönte a város lelkes közönségének magyarságát, tiszta, szent hazafiságát. Az ünnepély után Kossuth Ferenc fivérével és kíséretével a dobsinai jégbarlanghoz rándult ki s a menethez a város lakosai közül is többen csatlakoztak. A barlang megtekintése után itt volt a diszebéd is. Akik bent maradtak, azok a városi vendéglő nagytermében gyűltek össze közebédre. Itt volt velünk az ózdi dalárda is s szebbnél szebb dalaikban gyönyörködtünk egészen a délutáni vonat indulásáig. Természetes, hogy pohárköszöntőkben sem ott, sem itt nem volt hiány. Este 8 órakor táncvigalom volt a városi vendéglő nagytermében, melynek csak a reggeli óra vetett véget. A szobor a bizottság határozata folytán a Kossuth-sétatérnek a városháza felé eső vége mellé került, a legszebb, legalkalmasabb térségre. Előkelő vendégeink a leleplezés alatt a szobor közelében felállított díszsátorban foglaltak helyet, a közönség pedig az ünnepélyt a városháza mellett összeácsolt tribünről nézte végig.

Íme, ez a dobsinai Kossuth-szobor felállításának, leleplezésének rövid története és leírása. Emlékezetes volt ez az ünnepély már azért is, mert az országban ez volt az egyetlen Kossuth-szobor, melynek leleplezésénél Kossuth Lajosnak mind a két fia ott volt. Ezekből az egyszerű sorokból is kiragyog, kimagasztosul a nyelvében részben idegen, de érzésében a kuruc-magyarokhoz hasonló „buléner” népnek tiszta, szent hazafiassága. Mikor most, a Petőfi lelkétől átjárt, átitattot Kiskunságból, a büszke, dacos, akaratos magyarok hazájából visszaszáll a lelkem oda, ahol jó magam is két évtizedet éltem át, úgy tűnik fel nekem, mintha ott tisztább, szentebb, önzetlenebb érzéssé jegecesedett volna ki a hazaszeretet fogalma, a szabadság imádata. Ezt hirdeti, ezt igazolja az a nap is, amikor a lelkek csodás felhevülésében mindenki izzó magyarságáról, a hazai föld szerelméről és a tradíciókhoz való hűségéről tett bizonyságot. Az évek, évtizedek feledtető ködén át is tisztán látom a szoborhoz vonulók csapatát, amikor egy-egy ünnepély alkalmával a dobsinai nép lelke ott, a Kossuth apánk nevének sóhajszerű elröppenése mellett olvadt össze, ölelkezett össze a magyar haza imádatában.
Ma puszta, jeltelen a tér, hová több mint egy évtizeden át minden hajlékból a zarándoklók kitaposott útja vezetett. Egy borzalmas reggelen az állati vadság „diadalmas” munkáját betetőzte, a kegyelet oltárát lerombolta. Magam is láttam, amint a kis szobor napokon át ott feküdt a Dobs patak medrében, láttam, amint a „győzők” vad röhögése kísérte a szemekből kicsorduló könnyeket.
De fátyolt a képre! A Sors kiméletlen, kegyetlen játéka csak szünetel, de befejezve nincs: Petőfi, a magyar szabadság lantosa megírta a „Ledőlt szobor” történetét, mely fertöágyából újra csak régi helyére került vissza. Én hiszem, tudom, hogy az a szobor egyszer még — és talán nem is sokára — szabad magyar földön a mi fölkelő napunk glóriás fényétől lesz körülövezve. Érre az új szoborleleplezésre készülünk, de ott is leszünk!

Horvay János alkotását 1919. június 13-án éjjel a bevonuló csehek ledöntötték. Hosszú hányattatás után 1972-ben Rudabányán került felállításra.
Kalandos történetéről így olvashatunk: „A múlt rendszerben a két “testvéri” szocialista bányaváros szoros kapcsolatban állt. Bányásznap alkalmából a rudabányai delegáció 1972-ben is meleg fogadtatásban részesült Dobsinán. A bankett után, a patakparton, a magán könnyítő magyar delegációvezető, egy földből kilógó tárgyra lett figyelmes. Mikor kiásták, kiderült, hogy a csehek által ledöntött, a helyi magyarok által már fél évszázada elásott Kossuth-szobor került elő. Rögvest berakták egy autó csomagtartójába, és éjszaka áthozták a határon. 1972 novemberében már állt is a szobor a rudabányai múzeum előtt, mint “Dobsina bányaváros ajándéka”.

Kategóriaszobor, emlékmű, emléktábla
TelepülésDobsina [Dobšiná]
Besoroláshelyi
Létezéseltűnt
GPS48.819471, 20.370302
Pontos helyszín, címa katolikus templom melletti parkban
Készítés időpontja1907
Készíttető neveDobsina városának lelkes és hazafias közönsége
LétrehozóHorvay János szobrász
Készítés céljának ismert okahazafias indíttatás
FeliratKOSSUTH / A HAZA MINDEN
Mettől meddig volt használatban1907-1919
ForrásinformációkA 600 éves Dobsina 1326-1926, vitéz Littay András m. kir. altábornagy könyve, Tapody Árpád könyvnyomdája, Putnok, 1931, 106-113. oldal, A DOBSINAI KOSSUTH-SZOBOR LELEPLEZÉSE, írta: Szombathy László, polg. isk. igazgató * https://www.kozterkep.hu/~/24738/Kossuth_Lajos_mellszobra_Dobsina_1907.html
Rövid URL
ID10301
Módosítás dátuma2016. január 8.
Kossuth Lajos mellszobra
Kossuth Lajos mellszobra
Kossuth Lajos mellszobra
Kossuth Lajos mellszobra
Kossuth Lajos mellszobra
Kossuth Lajos mellszobra
Kossuth Lajos mellszobra
Kossuth Lajos mellszobra

Hibát talált?

Üzenőfal