Kossovich Károly,ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. 1803. decz. 16. Ivánkán (Nyitram.); alsó iskoláit Érsekujvárt és Nyitrán végezte 1810-től 1818-ig; itt tanulta a zongorajátszást, rajzolást, festést, az angol, franczia s olasz nyelvet; a bölcseletet és törvénytudományokat 1821-ig a pozsonyi kir. akadémián hallgatta. A szokott törvénygyakorlat után 1824-ben ügyvédi oklevelet nyert. Az 1825–27. országgyűlésen mint gróf Csáky Brunó követe, egyszersmind Nyitra vármegye követeinek irnoka, volt jelen. Kimerítő naplót írt ezen nevezetes országgyűlésről és folytatta kedvelt tanulmányait, a bölcseletet és codificatiót. Időközben 1826-ban a követek ajánlatára Nyitramegye aljegyzőjének neveztetett ki; mint előadó jegyző több fontos küldöttségben vett részt. Így foglalkozott az 1827: 8. t.-czikk határozta országos összeirás, az országos rendszeres munkák iránt készítendő utasítás, a börtön- és dologházrendezés, az éhség és inség elleni óvószerek sat. tárgyában. A vármegyei fenyítő törvényszéknél négy évig egyedül viselte az előadó jegyzői tisztet. 1837-ben hivataláról lemondott és a már előbb megkezdett írói pályán munkálkodott. A m. tudom. akadémia 1838. szept. 7. egyazonnapon levelező s rendes tagjának választotta, mely helyét 1839-ben A magyarok védelmi rendszeréről írt terjedelmesebb értekezése néhány czikkének felolvasásával foglalta el. 1840-ben A nemzetek had- és békeviszonyairól szóló emlékiratot terjesztett a m. tudom. akadémia elébe. Meghalt 1841. jún. 19. rövid betegség után ideglázban. A m. tudom. akadémiában 1841. július 5. Toldy Ferencz mondott fölötte gyászbeszédet, szept. 5. Zsoldos Ignácz emlékbeszédet. Czikkei a Társalkodóban (1834–35. A zárlatról, A törvénykezés folyamatjáról, Kirándulás a bányavárosokba; néhány költeménye is jelent meg e lapban); az Atheneumban (1840. I. A birói hatalomról, 1841. I. Vallatások, A polgári főhatalmak gyakorlásáról czímű munkájából mutatványok); a Jogtudományi s Törvénykezési Tárban (Pest, 1855. honnét vette eredetét törvényeinkben az ősi javak elidegenítésének korlátozása? II. 1856. Szabad rendelkezés, Mikép gyakoroltatott az ősi javak elidegenítésének korlátozása hazánkban korszakonként.)

Munkái:
1. Véleménye Nyitra vármegye küldöttségének az országos rendszeres munka közigazgatásbeli tárgyai iránt. Nagyszombat, 1832.
2. Nyitra vármegye rendeinek határozata a szűkölködő megyebeli nemesség gyámolítása tárgyában, és egy felállíttandó éhségháritó intézet és dologház iránt. U. ott, 1832.
3. Az ipar és kereskedés története Magyarországon, a XVI. század elejéig. Buda, 1842. (Történettudományi pályamunkák II. A m. tudom. akadémia által 100 arany pályadíj-jutalomban részesült.) Kéziratban maradtak: Az ősi javakról (a m. tudom. akadémia 1838-ban a törvénytudományi 100 arany jutalmát nyerte); Mennyire avatkozhatja magát a törvényhozó a polgárok cselekedeteibe? 1827–29..; Értekezések némely magyar országgyűlési tárgyakról, három kötetben 1828–30. (mely munkában a polgári hatalmakról, az ország állandó maradása s boldogsága eszközeiről, országgyűlésekről, vármegyék intézeteiről és sajtószabadságról értekezik, sajtó alá rendezve); A magyar kereskedés akadályairól, töredék; A polgári főhatalmak gyakorlásáról, 1832–1834.; Ortis Jakab végső levelei, olaszból; A fenyítő törvénykezésről, melyből az Athenaeum 1840-ben közölt néhány tördéket; Versek (különösen szerelmiek, hősiek és vegyesek.)