Az egykori temploma, a mai kissekrestye 1250-ben épült lombardiai téglából, román stílusban Keresztelő Szent János tiszteletére. A félkör alakú, nyugati irányban egyenesvonalúan kibővített boltíves mennyezetű szentélyből és egy téglalap alakú hajóból tevődött össze, amelyet eredetileg lapostető fedett. Később ez a 13 m hosszúságú és 5,5 , szélességű templom már nem felelt meg az igényeknek. A szentélyt 1456-ban, a főhajót 1549-1577 – ben építették. Az 1756-os esztendőben valósul meg az át- és hozzáépítés, amely az eredeti román stílusú rész felhasználásával 30 m hosszú, 8 m széles egyhajós barokk templommá változtatta az épületet. Ebből az átépítésből – dokumentumokkal bizonyítható – a falu református nemessége is kivette a részét. A két kereszthajót 1921-ben építették a templomhoz. A főoltárt a barokk
átépítés előtt 1697-ben adományozta a templomnak Wolf Klára, a klarissza apácák főnöknője. Barokk stílusú, a közepén Szent János, fönt Szűz Mária képével. Oldalt Szent Ágnes és Szent Katalin, lejjeb Szent Imre és László szobra található. A csúcson Szent Mihály szobra van. Az oltár 1759-ben és 1831-ben javításon esett át. A templom falait 1958 óta 3×4 m-es olajfestmények díszítik, melyeket Csanaky Károly festőművész alkotott. A templom egytornyos, 3 harangos. A jelenlegi harangok mindegyike 1922-ben készült Szlezák László budapesti harangöntő műhelyében. Az előző harangok közül kettőt beolvasztottak az első világháborúban, a harmadikat pedig, amely 1863-ban készült Pozsonyban, 1922-ben átszállították az Őrangyalok kápolnájába. Ez az úgynevezett Mária-harang. A templom mai harangjai közül a „déli
harang“, 311 kg súlyú, és Újhelyjóka község adománya. Az „öreg harang“ 536.5 kg súlyú, a kisharang 149 kg súlyú lélekharang. Mindkettő Jóka község adománya. Híres műkincse még az 1855-ben készült orgona, amelyet Mozsnyi Vince pozsonyi orgonaépítő készített. A templom szomszédságában található a volt római katolikus egyházi, majd állami iskola épülete, egy késő klasszicista kastély, melynek alapjait 1847-ben rakták le.