Gútoron 1929-ben állították fel a hősi emlékművet, az eddig ismert forrás alapján Rigele Alajos alkotását. A visszacsatolás után 1939 augusztusában megjelent beszámolóban viszont arról értesülhetünk, hogy az eredeti, a magyarokhoz méltatlan szobrot kicserélték egy másik, Mosonban készült alkotással. A mai szobor azonos a Rigele monográfiában szereplő alkotással és sok vonásában hasonlít a művész által készített pozsonyi Vashonvédra is. Felmerül a kérdés: valóban kicserélték az eredeti szobrot, s a most látható alkotást 1939-ben tényleg Mosonból hozták, s ha igen, akkor ki volt ennek az alkotója? Esetleg a Rigele monográfia szerzője tévedett, s nem Rigele Alajos szobra áll most a talapzaton? Mivel eddig nem találtam az első szoborra vonatkozó domumentumot, illetve fényképet sem, a kérdés egyelőre nyitott, s további kutatást igényel.

A Csallóközi Hírlap 1939. augusztus 27-én így tudósított Gútorról:

Hősök emlékszobrának leleplezése Gútor községben

Gútor, aug. 15.

Gútor község a régi helyén áll, temploma, iskolája, lakóházai a régiek, színleg a régi kép -, de lakóssága, megújhodott. Húsz évig meghunyászkodott, fejlehorgasztva, mintegy igába fogva tengette életét. A falu frontharcosai, kik a világégésben hősen állták meg helyüket, vágytak mielőbb emléket állítani háborúban elesett bajtársaiknak. Ámde csak megkötött kézzel tehettek eleget eme kötelességüknek. Idegen uralom hatósági engedélye mellett nem ékeskedhetett hősök emléktáblája felett magyar honvéd, egy értelmetlen szobrot kellett felállítaniok, aminek felavatásakor a programban „hej slováci”-nak is kellett szerepelnie. Megadóan, lehajtott fővel, elkeseredetten állta körül a falu népe a nem méltó szobrot. Messze szálltak vissza a gondolataik. Most, hogy nyíltan dobbanhat a magyar ember szíve, első szent kötelességüknek tartották, hogy magyar hősök emlékének magyar honvédet állíttassanak fel. A Dunán át, két ladikba elhelyezett szekérre helyezték el a Mosonban készült magyar honvéd életnagyságú szobrát, s elég küzdelmesen, de átszállították. E hó 13-án, itteni búcsú napján volt felszentelése, felavatása, mely impozáns ünnepély keretében folyt le. Az ízléses díszítés a most (Hatvanból) itt időző cserkészek, főként készséges vezetőik fáradozásának köszönhető. A helybeli frontharcosok, leventék, tűzoltók, csúnyi tűzoltók zenekara, helybeli derék, buzgó tanítói kar rendezése meglepő ünnepélyt tárt elénk. Bors József frontharcos elnök mondott meghatottan bevezetőt. Utána szavalatok következtek. Nagy Erzsike magyar ruhás lányka, Földes Frigyes, Baráth István fiatalos hévvel szavalták a szép alkalmi költeményeket, büszkeséggel eltelve, hogy elesett hőseinkről emlékezhettek meg. Ezután Bors Péter frontharcos mondotta el, mily kötelességüknek tartották felvenni a harcot hazájukért. Majd dr. Szmerinik Andor budapesti törvényszéki bíró, gútori földbirtokos beszélt. Szívhezszólóan festette a magyar katona sorsát a háborúban. Hogy kb. 660 ezer magyar esett el, ez is bizonyítja a magyar harckészséget, odaadást. A magyar katona nem hátrált meg. A gyengédnek vállára nehezedik mindig a súlyosabb kereszt. Átérezve festette le a magyar sorsot, hisz átélte. További bátor kitartásra hívta fel a fiatalságot, legyenek hű Horthy katonák. (Lelkes éljenzés). Hulljon le a lepel felhívásra, cserkész emelte le a nemzeti színű leplet, mire a somorjai honvédtiszt urak, s minden jelenlévő tisztelgő állásban rótta le kegyeletét a szobor előtt. Főtiszt. Mészáros József somorjai káplán lépett ezután a szoborhoz, azt felszentelte, s lelkes beszédet mondott. Majd Oksz Tamás, szemeti ig. tanító szólott a leventékhez, s felolvasta a 21 hősi halott névsorát. Megkoszorúzás, Himnusz, Hiszek egy Istenben – elmondásával fejeződött be a kegyeletes felavatás. Húsz esztendőn át tétován bolyongtunk, mintegy megsemmisülve mentünk el hőseink szobra mellett. – Ma felemelt fővel tekintünk a magyar honvéd szoborra, elégtételt kaptatok gútori hősök, magyar hazában száll sóhajunk a világ Ura, a magyarok Istenéhez. Öleld magadhoz Atyánk hőseink lelkét! Adj igazságot Magyarországnak!