A ma zömében szlovák lakosságú Hontbesenyőd az ipolysági prépostság ősi birtoka. Első okleveles említése a 13. századból való. A török időkben az esztergomi szandzsákhoz tartozott. A török kiűzése után I. Lipót a falut a jezsuitáknak adta, Mária Terézia pedig az általa alapított besztercebányai püspökségnek. A jezsuiták emlékét ma is őrzi egy régi kolostorépület.

A ma is látható temploma a 14. században épült, bár néhány eleme korábbi építtetésre utal. A későbbi hozzáépítések azonban jelentősen megváltoztatták jellegét, különösen a legutóbbi időkben alkalmazott belső festése és díszítése (bizonyos értelemben ízlésromboló hatású is).

Az eredeti templomépületből maradtak meg a jelentős vastagságú falak (ezek utalnak bizonyos mértékben a román kori eredetre is). Az eredeti szentélyhez épült hozzá később teljesen szokatlan módon a torony, így a szentély ma a torony alatt található. A sekrestye az eredeti hajóhoz épült hozzá, valószínűsíthetően a templom építésének idejéből való. A templom külső részén az ablakok a leginkább figyelemre méltóak. A hajó nyugati részén kör alakúak, a szentélyen rézsűsek, de félkörívesek, ám van közöttük enyhén csúcsíves is. Ezek a külső jelek szintén jelzik a többszöri módosítás, átalakítás tényét. A szentély dongaboltozatú, a hajó porosz boltozata a 18. századból való. A sekrestye ajtaja szemöldökgyámos, néhány blakon a késői gótika jegyei is felismerhetők.