A kései Árpád-korban létrejött irtásfalu templomát feltehetőleg a 13. században építették, későromán stílusban. Egyhajós, félköríves szentélyzáródású, torony nélküli épület, melynek falát a hajóban 3, a szentélyben 2 félköríves ablak töri át. A 16-18. században többször kis mértékben átépítették. Fából készült, festett síkmennyezete és bútorzata barokk stílusú a 17. századból. A templom legfőbb értékei a különösen nagy felületen megmaradt, 14-15. századi falfestmények, melyek beborítják a hajó, a diadalív és a szentély falainak felületeit, Gömör egyik legjelentősebb freskó-együttesét alkotva. Az egymáshoz szorosan illeszkedő képmezőkben bibliai alakokat, magyar szentek képeit ill. a Szent László Legenda jeleneteit láthatjuk. (A templom déli oldalról nyíló bejárata fölött a külső oldalon is freskót találunk, amely az új korban a templomhoz ragasztott előcsarnok bontása után vált láthatóvá. Az egykor temetővel övezett templom mellett kis kő alapú fa harangtorony áll – egy elektromos kapcsolószekrény társaságában.