Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője
2021. május 14.

Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye

Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye

A kegyhely Pozsonytól légvonalban 55 km. A középkori oklevelekben már hétszáz éve jegyzik, jobbágyfalu, sáson (mocsáron) épült. Innen a neve is.
Az egykori, 1323-ban említett Sasvár megye székhelye, székely határőrvidék központja. Vára a Morva melletti határvédelem része volt, helyette később reneszánsz várkastély épült. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el, de III. András magyar király 1291-ben visszavette. A 13. század végén és a 14. század elején a Pázmány családé, majd a Szentgyörgyi és Bazini grófoké volt. 1392-től Beckó várának ura, Stíbor birtokolta, majd halála után az egész uradalommal együtt a Czobor családé lett. A 16. század második felétől a Czoborok mellett a Révay és Bakics családok voltak birtokosok a községben. Sasvárt a hadak továbbra sem kerülték el. 1605-ben csata dúlt a határában. 1685-ben pestis pusztított, melyben sokan meghaltak. 1705-ben nagy csata zajlott itt Rákóczi serege és a császári csapatok között, melyben 700-an estek el. 1831-ben kolera pusztított, mely ismét sok áldozatot szedett.

Az 1564. évi esemény a falut országszerte ismertté tette. Híre mindenfelé elterjedt. Ennek oka a kor lelki életében gyökerezik. 1564-ből való a kegyszobor, a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja. A sasvári főldesúr, Czobor Imre neje, született Bakich Angelika készíttette hálából, hogy házsártos férje megszelídült Szűz Mária segítségül hívása folytán. A kegyszobor faragója ismeretlen. A szakirodalom megjegyzése: pannóniai mester késő gótikus munkája. Az ülő Szűz Máriát ábrázolja, ölén a keresztről levett fia, Jézus, halva. Bakich Angelika eredetileg ezt a szobrot azon a helyen állíttatta föl, ahol férjét a kegyelem megérintette. Itt háromszög alakú kápolnát építtetett olasz mesterrel. A környék hívő népe, ismerve a kegyszobor eseményét, zarándokolni kezdett ide és a csodás események sokasodtak.
E kezdet után 168 évvel az esztergomi hercegprímás kivizsgáltatta az összes sasvári csodás eseményt. A kétségek kizárása végett a legtekintélyesebb szakemberek végezték a kivizsgálást. A laikus tanúk eskü alatt mondották el az ő személyes eseteiket. A kivizsgálás végeztével 1732-ben az egyházhatóság a sasvári szentélyt kegyhellyé nyilvánította. A következő évben az esztergomi prímás a kegyszobrot a pálos rend gondjaira bízta, akik a magyar rendtartomány évkönyve szerint 1736. nyarára egy templom építésére szükséges építőanyagok nagy részét már összehordták Sasvárra, s a hívek adományaiból a mesterek költségére is elegendő pénz gyűlt össze. A pálosok Kollonich Zsigmond bécsi érsek javaslatára – aki ekkor zálogjogon birtokolta Sasvárt, s 1734-től a pálosok protektora is volt – Johannes Damianit, az 1729-33 között épült nagylévárdi templom építészét bízták meg a templom megtervezésével és az építési munkálatok vezetésével. A templomot 1762-ben szentelték fel, melybe hatezer ember fér be. A templom boltozatának a festését a francia J.J. Chamant bécsi udvari festő végezte. Négy mellékoltár az osztrák J.L. Kracker műve. Ezentúl még két mellékoltára van. 1774. augusztus 15-én a kegyszobrot ünnepélyesen átvitték a háromszögű kis kápolnából az új templom vörös márvány főoltárára, mely főként e célra épült. A főoltár két oldalán Szent János apostol és Mária Magdolna szobra áll. A tornyok csak a tetőgerinc magasságába nyúlnak.
1862-ben a tornyot fölmagasította harminc méterre Hrebicsek István esperesplébános, Berta József építész kivitelezésében. 1864-ben, a kegyszobor tiszteletének háromszáz éves évfordulóján Szcitovszky János bíboros, esztergomi hercegprímás vezette a zarándoklatot százezer hívő részvételével. 1786-ban a pálos rend eltörlése után az egyházmegye papjai gondozták a kegyhelyet. A kegytemplom Sasvár plébániatemploma lett, a kolostor pedig királyi tulajdonba ment át. A pálosok emlékét őrzik a templomban a remete szentek – Pál és Antal – szobrai, Szent Jeromosé és Szent Bonaventuráé. Sajnos a pálos rend eltörlése után a kolostor minden irata elveszett. 1924-ben a szaIézi rend őrizetére bízta a kegyhelyet dr. Jantausch Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor. Ennek emléke Don Bosco képe 1927-ben XI. Pius pápa Gelebre apud Slovaccham gentem dekrétuma a Fájdalmas Szüzet a szlovákság patrónájává nyilvánította, így Sasvár ekkor a szlovákok nemzeti kegyhelyévé rukkolt.
1964-ben a kegyszobor négyszáz éves ünnepén VI. Pál pápa a sasvári templomnak bazilikai rangot ad (basilica minor). Sasvár búcsúja a Fájdalmas Szűz ünnepe, szeptember 15. 1990-ben Sasvárra újra visszatérhettek a szalézi szerzetesek.

Kategóriaépület, építmény
TelepülésSasvármorvaőr [Šaštín – Stráže]
Besorolásországos
Létezéslétező
Állapot
GPS48.639329, 17.142977
Pontos helyszín, címKolostor tér 1295. - Kláštorné námestie 1295.
Készítés időpontja1762
Készíttető neveKollonich Zsigmond bécsi érsek
LétrehozóJohannes Damiani és Berta József, építészek, Jean Joseph Chamant és Johann Lucas Kracker, festőművészek
Készítés céljának ismert okaSzűz Mária tiszteletére
FeliratMATER DOLOROSA / CONSOLLARE / NOS PECCATORES / INTESPERANTES (Fájdalmas anya, vigasztalj minket bűnösöket, akik benned bíznak.)
Gondozását felügyelikatolikus egyház
Forrásinformációkhttp://www.bucsujaras.hu/sasvar/index.html * https://hu.wikipedia.org/wiki/Sasv%C3%A1r
Rövid URL
ID13242
Módosítás dátuma2016. május 17.
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye
Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye

Hibát talált?

Üzenőfal