A gellei zsidóság története egyidős a csallóközi zsidóság történetével és annak kezdetei a 18. század elejére nyúlnak vissza. A helyi összeírások már 1710-ben említik Isaác Salamon kereskedőt és egy 1715-ös írás pedig Herschl Marcus nevét említi, akik feltehetőleg családjaikkal éltek a község területén. Az 1848-as összeírásban hét – feltehetőleg – zsidó származású személy, illetve család nevét találjuk.
A nagy ünnepeket – Jom Kipur, Rosh Hasna, Szukot, Pézsach és másokat – a dunaszerdahelyi zsinagógában imádkozták, de a Chevra Kadisha szentegylet jóvoltából Gellében is megalakult egy kis imaház (Bet Hamidrash), hogy helyben tudjanak a hívők naponta, illetve szombatonként imádkozni.
Eleinte Tejfaluban (esetenként Felbáron) temették a gellei zsidókat, később Dunaszerdahelyen. Az okiratokból viszont kiderül, hogy a gellei zsidó hitközség megerősödésével 1884-ben saját temetőt alakítottak ki Egyházgellén.
A temető évtizedeken keresztül elhanyagolt állapotban állt, a sírkövek ledőltek és a környék mezőgazdasági tevékenysége sem kedvezett a temető fennmaradásának. A temető felújítása nemzetközi összefogás eredménye, melyben oroszlánrészt vállaltak: a Cháim Fuchs (az itt eltemetett Jiccakh Fuchs unokája), Viola László vállalkozó, Kornfeld Tibor mérnök (a dunaszerdahelyi zsidó hitközség képviselője) és Ján Hevera helytörténész. A temetőt 2016. július 3-án adták át újra.

Az egykori Gelle és környéke zsidóságának temetője. Mára már csupán hírmondója az egykori közösségnek…