A Draskóczy család Turóc megye egyik legősibb családja. A család alapító őse Dvor fia Drask volt.
Dvor másik fiát Mikolának hívták.
Drask várjobbágyként IV.Béla király alatt katonai szolgálatot teljesített. A tatárjárás idején (1241-ben a muhi csatában) tanúsított vitézsége elismeréséül 1242-ben IV. Bélától nemességet,és ezzel járó földbirtokot nyert Turócszentmárton mellett.
Ezt a tényt az 1931-ben összeállított “Turóci Regestrum” is tanúsítja. Az eredeti földbirtokot később – 1266-ban – a király újabb adománnyal bővítette. A földbirtokhoz falvak is tartoztak, így Draskóc és Dolina.
Innen a család teljes nemesi neve; Draskóczi és Dolinai Draskóczy
A család későbbi szétágazásai szükségessé tették az egyes ágak megkülönböztetését, így a hét ág hét melléknevet vett fel. Krasznyec vagy Krasznai ?, Czeper, Milkó, Ilgó, Dianisz, Ivánka és Bohunka. Drask négy fia közül Istvántól í(aki szintén katona) származik a Draskóczy család, László korán meghalt, András a muhi csatában esett el, Lauren (homo regius, azaz királyi ember és katona) pedig a muhi csata elvesztése után IV.Bélát elkísérte Dalmáciába és ott utódai révén megalapította a trakostyáni gróf Draskovich családot.
A Turócszentmárton szomszédságában lévő földbirtok kisebb településeit később összevonták és 1348-ban már Drask-ról Draskfalvának, majd Draskócnak nevezték. Az 1900-s évek elején Draskóc és Dolina községeket egyesítették és az összevont község Draskócvölgye nevet kapta. Jelenleg Drazkovce.
A család a XVII.századig Draskócon élt. Az első nagyobb arányú szétválás ez után következett be, majd mikor az 1800-s évek elején Draskóczy Sámuel († 1836) elzálogosította a családi birtokot, a család délkelet irányban szétszóródott. Hivatalos feljegyzések szerint 1910-ben még 15 magyar család élt Draskócon, ma tudtommal már egy sem. A leszármazottak nagy része Magyarországon él, de számosan laknak Szlovákiában, Kárpát-Ukrajnában, Németországban, Svájcban, az USA-ban, Angliában…
A XVIII. XIX. sz-ban itt éltek és 6 nemzedéken át szolgálták az akkori Gömör vármegyét Draskóczy Sámuel és leszármazottai. Vezető résztvevői voltak a politikai, a társadalmi, az egyházi életnek és az 1848-as szabadságharcnak. Harkács és Sánkfalva népe őrzi emléküket.