A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, Lahner György, aki később a hadügyminisztérium tüzérségi és felfegyverzési osztályát vezette és Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt.

Dessewffy Arisztid az Abaúj vármegyei Ósvacsákányban (Cakanovce) született, nemesi család sarjaként. Tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte. 20 évig szolgált a császári hadseregben, majd kapitányi rangban nyugalomba vonult. A szabadságharc új fordulatot vitt az életébe. A kassai és a tarcali ütközetek után ezredessé, a váci csatában tanúsított hősiességéért a lovashadosztály parancsnokává, később a IX. hadtest tábornokává nevezték ki. 1849. szeptember 26-án 12 társával kötél általi halálra ítélték. Barátja Lichtenstein herceg közbenjárására az ítéletet golyó általi halálra enyhítették, melyet október 6-án Aradon végre is hajtottak. 1850-ben a család margonyai birtokán helyezték végső nyugalomba.

A sírboltot a 20. század folyamán többször feltörték és szinte mindent elvittek, a csontokat szétszórták. A sírboltot csak 1988-ban hozhatták rendbe gondos kezek, majd a Magyar Állam támogatásával megtörtént a sírbolt teljes felújítása is. A sírbolt minden év március 15-én és október 6-án a szlovákiai magyarok egyik zarándokhelye.

A neogótikus kápolna szerepel a védett műemlékek sorában. A szlovákiai műemléke jegyzéke 2. (Pozsony, 1968) azt írja, hogy a kripta építéséhez az 1518-ban még álló reneszánsz kastély anyagát használták föl. A korábbi lengyel történetírás szerint ebben a kastélyban látta meg a napvilágot Báthory István (1533-1586) erdélyi fejedelem és lengyel király. A magyar történetírás álláspontja szerint Szilágysomlyón született.