Csejte vára Csejte településétől messzebb, ÉNy-i irányban, egy kopár magaslaton helyezkednek el a nagy kiterjedésű kővár falai. Az idevezető jelzett turistaösvényen először a magas fallal övezett várkapu nyílásához jutunk el. Bal kéz felé ágyúlőrések sora jelzi, hogy a XVI. század folyamán a földesúri család igyekezett korszerűsíteni a lakóhelyéül szolgáló erősséget. A hosszú falszoros lassan emelkedik a következő kapuhoz, mely már az alsóvár bejáratát jelzi. A védőművet a 2012-2014 közötti rekonstrukciós munkákkal szépen helyreállították. Az alsóvár vastag kőfalai mentén különböző lakó és gazdasági helyiségek sorakoznak. A meredek, szakadékos hegyoldalak felé támpillérekkel megerősített várfal még nagyrészt áll, míg a felsővárba vezető részeket teljesen elpusztították a császári zsoldosok a XVIII. század elején. A 2012-2014 közötti rekonstrukciós munkáknak köszönhetően jelentős mértékben sikerült a rendkívül rossz állapotú falakat megmenteni. Felkapaszkodva a kicsiny sziklacsúcsra, elérjük a szűk várudvart, melyet egykoron emeletes palotaszárnyak vettek körbe. Az eddig végzett régészeti kutatás szerint Csejte várának legrégebbi épülete a DK-i oldal hegyesszögben végződő öregtornya, melyből csak egyetlen oldalfal maradt fenn. A felújítás stabilizálta és megerősítette. Innen kiindulva övezhette kőfal a meredek csúcsot, majd a középkor évszázadai alatt fokozatosan létesítették a lakópalota szárnyait. Napjainkig a leginkább épségben lévő épülete a várkápolna, melyet hatalmas kőalapzatra emeltek. A rekonstrukciós munkálatokkal a kápolna falait megerősítették, a kápolnát lefedték. A középkori erősség soha nem volt fontosabb ostromok, csaták színtere, mindvégig megmaradt magánföldesúri várnak. A XVI. században, amikor tömegével kezdték alkalmazni a tüzérségi eszközöket, Csejtét nem alakították át bástyákkal megerősített várrá, csak néhány ágyúlőrést vágtak a falakba. Erre nem is volt szükség a török hódoltsági háborúktól távol eső vidéken, továbbra is meg maradt szabálytalan alaprajzú belsőtornyos várnak, míg a földesurai – köztük a hírhedt Báthory Erzsébet asszony is – a falubeli reneszánsz várkastélyban élték világukat.

Története: 1263-ból származik az, az oklevél, melyben Vágújhely település határát írták le, ami szerint a Hontpázmány nembeli Kázmér előkelő és rokonsága a csejtei földeket bírták az uralkodó adományaként. Ők emeltethették a meredek sziklacsúcsra az erősség korai magját. 1276-ban már sikeresen védelmezték meg a várat II. Ottokár cseh király seregének támadásakor. A XIII. század végén, a Vág folyó vidékének számos várbirtokával együtt ezt is megszállta a trencséni oligarcha, Csák Máté serege. A báró az elkövetkező két évtized alatt – békés úton vagy erőszakkal – a Felvidék hatalmas területeire terjesztette ki az uralmát. Mintegy 13 vármegye lakossága vallotta urának Máté nagyurat, aki ellentmondott a sorra érkező idegen trónkövetelőknek. Hatalmát a fegyveres szolgálatra kényszerített kisebb-nagyobb familiárisok ezreinek serege biztosította. Uralmának csak 1321-ben elkövetkezett halála vetett véget, tartományát rövidesen megszállták a nápolyi trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly Róbert fegyveresei. A következő évtizedekben királyi várnagy igazgatta a birtokhoz tartozó jobbágyfalvak sorát, ő hajtotta be a különféle vámokat és jövedelmeket is. Luxemburgi Zsigmond király bőkezű adománya révén 1392-ben a lengyel származású Stibor pozsonyi ispán birtokába került, aki hatalmas vagyont gyűjtött össze. Az uralkodó legfőbb bizalmasa, az erdélyi vajda méltóságát is elnyerő nagyúr 1414-ben hunyt el, holttestét a székesfehérvári királyi koronázó székesegyházban helyezték örök nyugalomra, ahová az Anjou királyok-óta lett szokás az előkelő báróknak temetkezniük. Sírkőtöredékének egyik részét 1923-ban, az azonosítást lehetővé tevő fejrésze 1970-ben került elő a városban. A báró hatalmas váruradalmait egyetlen fia ifjabb Stibor örökölte meg, aki 1434-ben fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg. Nem sokáig maradt azonban Csejte királyi kezelésben, mert már 1436-ban örökadományként Guthi Ország Mihály báró szerezte meg. A Guthiaké egészen 1567-ig, mikor ez a főnemesi família is fiú utód hátrahagyása nélkül kihalt, így a váruradalom a királyi Kamara kezelésébe került át. Mivel ebben az időszakban a Haditanács igyekezett a török támadások irányába eső legfontosabb magánvárakat a fennhatósága alá vonni, ezért 1569-ben a Dunántúl kulcsfontosságú erődítéséért, Kanizsa váráért és 50 ezer forinttért cserébe a háborús területektől biztonságos távolságra lévő csejtei váruradalmat és Borsmonostor mezővárost adta át zálogbirtokként a tulajdonos Nádasdy famíliának. A korszak híres törökverő seregvezére, az „erős fekete bég” 1602-ben, 36 ezer forint lefizetése ellenében örökbirtokul szerezte meg. A főúr özvegyét, Báthory Erzsébetet 1610-ben a csejtei várkastélyban tartóztatták le Thurzó György nádorispán hivatalos emberei az udvartartásával együtt. A cselédlányok meggyilkolásával vádolt úrnőt felvitték a zordon kővárba, ahol szobafogságban őrizték egészen a három évvel később bekövetkezett haláláig. Ügyében sohasem volt rendes tárgyalás, így az eltelt évszázadok alatt igen sokféle mendemonda terjedt el róla. A korszakban hétköznapinak számító bántalmazástól kezdve a politikai intrikákba bonyolódó úrnőről suttogó hírekből napjainkban már lehetetlen kibogozni az igazságot. Mindenesetre az Erzsébet úrnő elzárásával a Nádasdy família elkerülhette az esetleges büntetéssel járó birtokelkobzást, míg két öregasszonyt és egy inast kivégeztek az elitéltetésük után. A magánföldesúri uradalom központjaként szolgáló Csejte vára közelében 1663-ban dúltak és fosztogattak a török-tatár lovasportyák. 1671-ban a Bécsi Kamara elkoboztatta a Habsburg Lipót császár elleni összeesküvésben bűnösnek talált és ezért kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró összes vagyonát, közte a csejtei váruradalmat. Habsburg Lipót császár és király kegye rövidesen a birtokot a Homonnai Drugeth és az Erdődy főnemesi családok között fele-fele arányban osztotta meg. Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban játszotta el, amikor a hadászatilag jelentéktelen erődítményt 1703 végén megszállták a felkelők. 1707-ben Guido császári generális vezette 4 ezer gyalogos és lovas megrohamozta és bevette, míg a következő évben Rákóczi erdélyi fejedelem utasítására egynapi ágyúzás után De La Motte francia hadmérnök csapatai foglalták vissza. 1708. augusztusa, a trencséni vesztes csata után azonban a kurucok kiszorultak erről a vidékről is. Csejte várát ismét megszállták a császári zsoldosok, akik felrobbantották az erődítmény falait, nehogy a Habsburg császár ellen lázadók még egyszer felhasználhassák. Azóta egyre jobban pusztultak a festői romok, az állam pedig 2010-ig csak kisebb mértékű állagmegóvásokat hajtott végre. A vár 2012-ben megkezdődött rekonstrukciós költségeire uniós ás hazai forrásokból több mint 1 millió euró állt rendelkezésre. 2012-2014 között végre megvalósulhatott a teljes régészeti feltárás és a menthető részek konzerválása. Stabilizálták a várfalakat, pótolták a ledőlt részeket, befedték a kápolnát és a vár egyes belső részeit. 2014 nyara óta ismét látogatható a vár.