Budatin. A Vág és a Kisucza összefolyásától keletre, kb. 250 méterre, sík térségen található Budetin vára. A Balassák ősei, Zólyomi Mikó és Detre, vagy fiaik emelhettek lakótornyot a földnyelvre a 13. század második felében. A torony egy fontos út mentén, gázló közelében épült, vámszedőhelyként is szolgált. 1300 körül Csák Máté foglalta el, halála után Zólyomi Biter fiai visszakapták a királytól. 1323-tól I. Károly király kezén találjuk; a besztercei ispánsághoz tartozó erősség, illetve királyi vár maradt egészen 1438-ig, amikor a Hatnai család birtokába került. Hatnai Rafael özvegyét, Turóczy Erzsébetet 1460-ban Szunyogh Gáspár vette nőül, megszerezve ezzel a várat és uradalmát. (A Szunyoghok egyik Budatinnal kapcsolatos családi mondáját dolgozta fel Arany János Katalin című elbeszélő költeményében.) 1534-ben Podmaniczky János elfoglalta az erősséget, 1548-ban I. Ferdinánd király Szunyogh Lászlónak ítélte. Egészen 1798-ig a Szunyogh család birtokolta, igaz, olykor hosszabb-rövidebb időre elfoglalták tőlük (például Thököly serege). 1798-ban a Szunyogh család férfiágon kihalt, Szunyogh Jozefina kezével Csáky Antal kapta meg Budetint. Csáky László szepesi főispán részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, ezért a császári sereg, szlovák felkelőktől támogatva bosszúból felgyújtatta a várat. Az épületegyüttes romos állapotban maradt 1870-ig, ekkor részlegesen felújították, és honvédkaszárnya működött benne. 1918-ban a Csáky grófok visszaszerezték Budetint, és 1944-ig birtokolták. Ezután rövidesen a Csehszlovák állam tulajdonába került. Az 1950-es években restaurálták, 1956 óta a Vágmenti Múzeumhoz tartozik. 2006 óta a vár a nagyközönség számára nem látogatható. 2006–2007-ben, a tervezett átfogó helyreállítási munkák megkezdése előtt régészeti ásatást végeztek a vár területén. 2013-ban a lakótorony és a tetőzet renoválása történt meg. A vár központját a 13. században épült, körhöz közelítő, 11,5 méter átmérőjű lakótorony jelentette. A toronybelső közel négyzetes alaprajzú (6×6 méter). E tornyot az 1320-as évek elejéig mindössze palánkfal övezhette (a feltárás során egy lerombolt, föld-fa szerkezetű építmény nyomai kerültek elő). A 14. század második harmadában várfallal vették körül a lakótornyot, az így kialakított várudvar északi részébe a földszintjén palotaépületet emeltek. Ezt az épületet a 15. század közepe körül további lakószárnyakkal egészítették ki északnyugati és nyugati irányban. Valószínűsíthetően ekkor készült el az említett várfalon kívül, attól északra és nyugatra egy nagy területű külső vár, melynek alaprajzát nem ismerjük. A 16. század első felében a torony és a várfal közti területen, a toronytól keletre és délre újabb épületeket emeltek, valamint a meglévőket is reneszánsz stílusban felújították. A kis alapterületű vár egyre fokozódó belső beépítése szükségessé tette a bejárási útvonal megváltoztatását is. Az északkeleti, eredeti bejáratot használaton kívül helyezték, és egy új bejáratot alakítottak ki a régi palota déli részében. A mára elpusztult külső várat a 17. század első felében nyugaton és északon bástyákkal látták el, azonban ezek eltűntek a 19–20. századi átalakítások során. A külső vár északnyugati bástyáját 1742-ben kápolnává alakították, majd ugyancsak a külső vár délnyugati részében kétszintes kastélyépületet emeltek. Utóbbi 1849-ben súlyosan megsérült, részleges felújítása 1870 után történt meg. A későbbi átépítések során, a 20. század eleje körül a palotát elbontották. A kastély mai állapota az 1920–1923. évi átépítést tükrözi. A palota keleti részének helyére, a vár délnyugati oldalához kapcsolódva historizáló stílusú, saroktornyocskával ellátott épületet készítettek.
A várban található Vágmenti Múzeum hagyományos drótosmesterséget bemutató állandó kiállítása megközelítőleg 350 kiállítási tárgyat számlál.
A vár mellett elterülő tetszetős, eredetileg angolparkot minden valószínűség szerint a 19. század közepén alapították.