Református templom már régebben is állt a községben, de erőszakkal kisajátították és átépítették katolikus templommá. A községben csak két lelkész tevékenykedett, 1725-ben Kisvárdai István, 1733-ig Óvári István, ezt követően Baracska a pozbai parókia filiáléja lett. A következő templomot csak 1785-ben építették egy kijelölt helyen, melynek nem volt tornya, hasonlóan mint a többi türelmi templomnak. Építésére Ambro földesúr 1500 téglát adományozott, annak ellenére, hogy katolikus volt. Idővel azonban a templom nem felelt meg a református gyülekezetnek ezért 1908-ban újat építettek. A tervrajzokat Czibulka Rezső lévai építész dolgozta ki, ő irányította a munkálatokat is. A kőfaragó munkákat a kissallói Varga András végezte, az ácsmunkákat a zselízi Nesztor mester. A templom építését 1908. május 1-én kezdték meg és már 1909. november 7-én Varga Imre püspök szentelte fel, hasonlóan 1973-ban és 1993-ban.
A templom egy poligonális oltárral végződő teremcsarnok, toronylépcsős toldaléképítményekkel és átalakított toronnyal. A sima homlokzatokat csupán téglalap alakú ablakok tagolják. a torony felső része gúlával van fedve és építészetileg igényesebb kivitelezésű (pillérek, rusztika, két hangnyílás). A torony alsó része az egykori templom maradványa a régi bejárati portáléval. Az egyenes mennyezetű templom enteriőrjének déli és északi oldalán fából készült protestáns emporák találhatók. A vörösmárvány Úr asztalát 1861-ben készítették a baracskai református hívők. Az eredeti kristálycsillárt új világításra cserélték. A templomban egy 1917-ben elhelyezett emléktáblán van megörökítve a reformáció 300 éves évfordulója. A második emléktáblát a honfoglalás millecentenáriumának tiszteletére leplezték le és a következő felirat olvasható rajta: Itt élned és halnod kell. A templom újabb kori berendezése 1909-ből származik. A toronyban két harang függ, egyik az eredeti, 1694-ben készült, a másikat 1924-ben öntették a baracskai hívők a nagyszombati Kurtel cégnél pótláskánt az első világháború idején ágyúöntés céljaira kisajátított harang helyett. Az Úr vacsora ezüst kelyhét Szaszák György adományozta 1940-ben.