A Garam jobb partján fekvő falu a XX. sz. utolsó évtizedéig a Felsőszecsei filiával alkotott egységet. A kezdeti villongásokat az 1688. évi határozat rendezte, mely szerint ünnep első napján „in secula seculorum” az első istentisztelete Felsőszecsét (akkor Kis-Szecsét) illesse meg. Az ellenreformáció idejében 1733-1793 között a Nagyodi Gyülekezet is ide tartozott filiaként. Lelkészeinek nyilvántartása 1655-től folyamatos. Temploma 1784-ben épült. (Ezt megelőzően csűrökben gyűltek össze istentiszteleti alkalmakra a hívek.) A módos gyülekezet 1802¬ben órát szereltetett a toronyba, mely a mai napig éjjeli megvilágításban is működőképes állapotban van az 1990-es években történt részletes javítást követően. 1945-ig folyamatosan felekezeti iskola működött az egyházközségben. E dátum jelentette az egyházközség hirtelen és teljes leépülését. (A háború után az addig a falu túlnyomó többségét alkotó magyarokat áttelepítették Magyarországra, a helyükre ottani szlovákok érkeztek, miáltal gyökeresen megváltozott a község nyelvi jellege.) Ezt követően helyben lakó lelkipásztor nem volt – időszakosan beszolgálva Nagyodról, majd Léváról – jelenlegi lelkipásztora Léváról, majd az ottani magyar gimnázium megalapítását követő elűzetése után helyben. Az egykor 700 lelkes gyülekezet ma 3 állandó tagra apadt a kitelepítés és elfogyás következtében. Az elmúlt század végén anyaegyházi beosztását elveszítvén a Nagyodi Egyházközség leányegyházaként bejegyezve működik lelki támaszt nyújtván a mintegy átlagban 40 környékből is Isten Igéjét hallgatni oda járók számára.