Az esztergomi főegyházmegye névtára szerint a szentmihályfai plébániai egyház 1050-dik évtől áll fenn, ez azonban okirattal nincs alátámasztva. Hogy régi plébániai egyház, azt ugyan a pázmányi jegyzék, valamint az 1390-diki okirat tanúsítja. Kezdetben a falu pozsonyi várbirtok, első ismert földesura Orros Péter mester, 1332-ben zarándoklata előtt tett végrendeletében hitbér fejében nejére, Ilonára és leánynegyed címén lányára Margitra hagyta. 1337-ben Marcellus lányának, Ilonának, ki Zalai Gergely fia Orros Péter egykori pozsonyi alispán özvegye, de most Lipulnuki Belez testvérének, Lászlónak neje, Morochuk mester lengyel királyfi katona hitbére és jegyajándéka fejében 50 márkát fizetett. 1355-ben Morochuk mester beregi ispán Szentmihály birtokát, ha meghal, özvegyére hagyja. Az 1533. évi portális összeírásban Farkas Ignác 7, és Kéméndy Péter 6 portával szerepel. Később a falu Illésházy, majd Batthyány- és Pongrácz-birtok lesz. A 20. század elején Pongrácz Frigyes grófnak, és Katona Mórnak volt itt nagyobb birtoka. Ekkor a községnek már van saját postája és vasúti állomása, távíróállomása azonban Dióspatony. 1940-ben Szentmihályfához csatolták Csécsénypatonyt, ez 1960-ig volt így, míg Csécsénypatonyt Lőgérpatonyhoz nem csatolták.
A római katolikus gót templomot a 14. század második felében emelték. Egy 1423-ki eddig kiadatlan okiratban (Kondé család levéltárában) plébánosai egyikét is említik: Gallus plebanus Ecclesiae de Szent-Mihályfa. Ezek szerint bizonyos, hogy a 14. században, s már azelőtt is talán jóval itt plébániai egyház létezett, mindez azonban nem szolgálhat bizonyosságul azon adatra nézve, hogy 1050-ben keletkezett volna. A templomot 15. században átalakították, 1787-ben klasszicizálták. Belső terében a hajót 1787-ben készült poroszsüveg-boltozat, sokszög záródású szentélyét és sekrestyéjét gótikus keresztboltozat fedi. Déli gótikus portálja a 15. század végétől. Főoltára későbarokk, szószéke barokk-klaszicista, mindkettő 1790 tájáról. Korareneszánsz keresztelőmedencéje 1538-ból. A templom védőszentje Szent Mihály arkangyal. A templom falát középkori freskók díszítik, melyek a Szent László-legendarészleteit ábrázolják, ezeket pár évvel ezelőtt a vakolat alatt találták meg.
A templomkertben 1657-ben készített feszület áll, amelyet 1898-ban renováltak, ezenkívül még ott található Szent Vendel szobra a 19. század második harmadából és Nepomuki Szent János szobra 1838-ból.