Hogy valóban régi templomos hely Gelle, arra előneve, az „Egyház” is utal, mint már az előzőekben említettük. Ennek a templomnak a létét először egy 1253-ból származó oklevél említi. Eszerint a plébánia nemcsak a falu életében, hanem közvetlen környezetében is jelentős szerepet játszott. Draskovics György 1634-ben a következőket jegyezte le: „Azokban az időkben húsz jobbágyfalu járt a templomba.” A plébánia történetében sok plébánosról van tudomásunk, a legismertebb azonban Huszár István, aki megírta a plébánia történetét, ő 1877-től volt plébános a községben.

Maga a templom építésének ideje ismeretlen, okleveles említés híján nem tudunk pontos időt mondani, hacsak nem a stílusjegyek alapján következtetünk a korára. A jelenlegi késő román kori Szent Péter és Szent Pál-templomot a 13. század első felében építették. Megjegyzendő, hogy a mai templomkertben a legutóbbi, 1992-es felújításkor, de már korábban is, több,  feltehetően a mai templom építése előtti korból számazó alaprajzfragmentumra leltek. Ez is arra enged következtetni, hogy itt korábban is állott templom.

Már a 14. század utolsó harmadában gótikus stílusban alakították át, a 17. században pedig reneszánsz stílusban alakítottak rajta. Az évszázadok során még többször is felújították, így a 18. században kétszer is, majd jelentősen 1936-38-ban, 1982-83-ban, és 1992-ben.

A nyugati homlokzat

A templom kéttornyos nyugati főhomlokzata a középkori építészet minden jellegzetes elemét magán viseli, mind a román, mind a gótikus stílusét. A tornyok négyszög alapúak, a múlt században még nyolcoldalú, ma már gúla alakú kősisakokban végződnek.  A tornyok szögelletain alulról a gótikus támplikkérekből falvonalak indulnak ki, mleyek végében négyszög alakú fiatornyocskák láthatók. A toronysisakok párkányzata alatt félköríves hangyílások találhatók két emeleti szinten, s alattuk fűrészfogas fríz (ugyanez a fogazatos díszítmény található a szentély mennyezeti szintjén körben). Mindkettő a román építészet jegye, akárcsak a két tornyot összekötő homlokzati falon található kis körablak és a félköríves vakablak.

Egy kései átalakításkor eltűnt viszont a homlokzat egy igen fontos román kori eleme, az ívsoros párkány, amely Ipolyi Arnold múlt században készített rajzán még jól megfigyelhető volt.

A nyugati homlokzat három építészeti eleme azonban igen érdekesen alakult. A portálé, fölötte a kerékablak s a fölött az ikerablak román eredetű ugyan, de jellemző gótikus jegyeket is visel. A bélletes kapuzat szintén román kori ugyan, de nem félköríves záródása, hanem csúcsíves, ami a gótikára jellemző. A kapuzat egyébként négy oszlop mélységű, különösebb díszítés nélkül, akárcsak az ívmező. Még érdekesebb a kapuzat fölötti ablak. Ez eredetileg a késői román stílusra jellemző kerékablak volt, melynek kőbordái küllősen futnak a központ felé. A román kori ikerablakot a 14. században gótikus rozettává, rózsaablakká alakították; erre utal az ablak karéjos széle. A rozetta fölötti román kori eredetű ikerablak szintén gótikus átalakításon ment át, hisz csúcsívessé vált, pillére különösebb díszítés nélküli. A nyugati kéttornyú homlokzat tehát a román és a gót stílus jegeit szép harmóniában együtt mutatja, ez teszi igazán egyedülállóvá.

A templombelső

A templom hajójának oldalfalai, valamint a szentély falai a templomépítés korából, vagyis az 1200-as évekből valók. Ma azonban kívülről későbbi gótikus támpillérek támasztják meg a falakat, amelyekben szintén gótikus csúcsíves ablakok láthatók. Három bizonyíték utal a falak román kori eredetére: a szentély már említett fogazatos díszítése a vállvonal szintjén; a félkörívet jelző román kori déli oldalbejárat maradványa, melyre a támpillért később építették rá; a szentély északi oldalán található külső freskó. Ez a freskó egyébként szitén különlegesség: a külső falfestmény a templom védőszentjeit, Péter és Pál apostolt ábrázolja. A falfestményt itt is mintegy megtöri a későbbi gótikus ablak és a később hozzáépített támpillér.

A szentély keletelt, a nyolcszög öt oldalával zárul. Lehetséges, hogy egy korábbi féköríves szentélyt nyolcszögesítettek gótikus formában, s ezt őrzik az ablakok is, melyek úgynevezett összetett ívű gótikus formát mutatnak. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi, a hajó bordás boltozatát lebontották, s a 17. században reneszánsz keresztboltozattal fedték. A bordás boltozat vállköveinek maradványait még a 19. században látni lehetett. A szentélyt a hajótól elválasztó úgynevezett diadalív tiszta gótikus csúcsíves fromát mutat.

A szentélyt lezáró apszis gótikus bordázatának érdekessége, hogy a zárókőtől az oszlopfőig szabályosan futó bordák közül négy az apszis oldalfalán  mintegy letörve végződik. Az apszist a szentély hajó felőli részétől csúcsív választja el, melnyek gerince a szentély talajáig fut. A szentély érdekessége az oszloppal tagolt, ezáltal kettős félköríves ülőfülke, mely a szentély eredeti 13. századi oldalfalába készült, hisz befalazása után a gótikus átalakításkor keletkezett csúcsívnek a gerince előrkerült. A szentély déli oldalán egy késő bót mérmíves (kőrácsos) ablak látható, amelyet az itt hozzáépített sekrestye miatt kívülről befalaztak. Ennek az ablaknak a jellege más, mint a szentély többi kora gót ablakáé.

Hasonló módon késő gót stílusban készült a szentély egyik legszebb építészeti eleme a szentségház, vagyis a pasztofórium, melyhez hasonló nagyon kevés található a Kárpát-medencében. A szentségház tulajdonképpen egy gótikus stílusú tornyot utánoz és homokkőből faragták. Alul egy gyámkőre támaszkodik, amely mellképben egy koronázott király alakját mutatja. Ezen áll a ráccsal ellátott szentségház, szögletein féloszlopokkal. Fölötte a homlokzat egy csúcsmű, melynek mezőjében, mint a gótikus ablakokban, háromlevelű lóhereékítmény látható, oldalt kis fiálék, melyek keresztvirággal záródnak, szintén a gótikus fiatornyocskákat utánzova. A csúcsmű fölötti emelet hármas levélívű ablakokra hasonlít, melyek fölött egy nyolcoldalú tornyocska van, s végül az egész építményt egy kiszélesedő keresztvirág zárja. A szentségház néhány díszítménye ugyan megrongálódott, azonban még így is egyik legszebb remeke a gótikus stítlusnak ebben a műfajban messze földön. Formaelemzése arra enged következtetni, hogy alkotói közvetlen kapcsolatban álltak a pozonyi klarisszák és ferencesek templomtornyának kivitelezőivel.

A szentély újonnan fölfedezett értékei közé tartoznak a freskók. A freskók teljes művészettörténeti elemzése és restaurálása még várat magára, annyi azonban máris bizonyos, hogy a 14. század után készültek. Az összetett, sokalakos képsorok alul az apostolokat ábrázolják különféle attribútumaikkal, fölul pedig bibliai jelenetek láthatók: az északi oldalon az Angyali üdvözlet és a Menekülés Egyiptomba, a déli oldalon az Utolsó vacsora és az Utolsó ítélet.

A szentély északi oldalfalán egy síremlék látható, mely süttői vörösmárványból készült, s a Mórocz család egyik tagjának (a család a templom kegyura is volt) állít emléket. A márvány főlapon latin nyelvű fölirat, mely magyarul így hangzik: „Születünk és meghalunk. Istennek a Legjobbnak, Legnagyobbnak. Ezt az emlékművet tekintetes Törös János úr Ő Császári és Királyi Felségének asztalnoka, a Vajkai és Érsekléli Papnemesi Szék nádora, Őszentségének Pázmány Péter hercegérseknek és bíborosnak … kancellárja állította gyászban drága hitvesének, beketfalvi Mórocz Zsuzsannának, aki ebben a hűvös márványban nyert múló szálláshelyet. Az Úr 1633. esztendejében.” A síremléken látható a Törös család címere.