A település neve az egyik honfoglaló törzs nevét őrzi; ez utal arra is, hogy Szent István korában keletkezett, amikor a nagy áttelepítések történtek. Első okleveles említése 1135-ből való, ekkor a bozóki premontrei apátság birtokába került. Később az esztergomi érsekség birtoka lett, s maradt egészen az újkorig..

Mai temploma a 13. században épült, román stílusban. Az 1332-es pápai tizedjegyzék papját is említi, amiből az is következik, hogy plébániája volt. Az eredeti román templomot (mely valószínűleg erősen lepusztult) a 15. században, egyes források szerint 1423 és 1442 között gótikus stílusban építették újjá. A török idők elmúltával egy barokk átépítés is módosított rajta.

A román kori elrendezés eredeti formája megmaradt. Az ötszög záródású szentélye, a téglából rakott támpillérek a gótikus korra utalnak, megmaradt azonban a szentély falán egy román kori rézsűs ablak. Mind a szentély, mind a hajó ma sík mennyezetű, dehogy korábban boltozatos volt, erre a külső támpillérek utalnak elsősorban.

A kegyúri karzat ugyan román ívű, de lehet, hogy a barokk átalakításkor, mikor a torony felső része újjáépült, alakították ilyenre. A keresztelőmedence is román formákat mutat, a szentségház azonban a legszebb gótikus elemek közé tartozik ennek a régiónak a templomaiban.