Felsőszemeréd nevét az itt feltárt rovásírásos emlékek tették elsősorban ismertté. A település azonban nagyon régóta lakott hely, első okleveles említése 1268-ból való. A 15. században Egyházasszemerédként is említik. Az Egyházas előnév minden esetben korai templomos helyre, plébániatemplom meglétére utal. A török időkben az újvári szandzsákhoz tartozott. A török kiűzése után földesura Hellenbach báró lett.

Mai temploma a 13. század elején épült, ám minden bizonnyal már Szent István idejében templomos hely volt. Román kori elem kevés maradt meg a templomban, ám a 15. századi gótikus átalakítás emlékei ma is láthatók. A hajó déli falában lévő gótikus portálé fölött van a hornyos és és pálcatagos díszítésű kőgerenda és a szamárhátíves timpanon, melynek ívmezője középkori freskómaradványt rejteget.

A portálé fölötti kőgerendán van a rovásírásos emlék. Ennek legelfogadottabb megfejtését Püspöki Nagy Péter adta, és így hangzik: „1842 Kűrakó János mester”. A dátum egészen biztosan a gótikus átalakítás idejét mutatja. Előkerült azóta egy másik rovásírásos emlék is. 1987-ben a fából készült tetőszerkezetet javították, s szarufákhoz erősített fémkereszten találták. Tipary László szerint ennek a rovásírásnak az olvasata a következő: „Szentséges hely, szerény, dicsér e felírás. 1842. június 2-án.” Ez a kereszt ma a szentély fölött látható.

A templom román kori része bizonyára szentély, melynek félköríves záródása ma is felismerhető, valamint a félköríves diadalív, mely, a később átalakított hajó felől is jól felismerhető. A szentélyben azonban csúcsíves gótikus szentségház található. A hajó nyugati oldalán a kegyúri karzatot a 18. században átalakították, a félköríves boltozat azonban formájában őrzi román kori eredetét. A torony alatti mai portálé újkori, ám gótikus csúcsíves formát mutat.