A nemes Máriássy-család egyik elődje, Miklós fia Miklós 1284-ben IV. László királytól engedélyt kapott a várépítésre, azzal a korjellemző kikötéssel: „hogy abból rosszat cselekedni semmiképp se merészkedjék.”
A vár Márkusfalván épült fel. A község felett emelkedő dombon a XIV. századi templom mellett áll a részben már romban heverő vár; lejjebb az úri kastélyok s udvarházak egész sora bukkan ki a környező kertek fái közül. Mai alakjában ugyan nem régibb a XV. századnál, egyes részletei azonban jóval korábbi időkre mennek vissza.
A Máriássyak a XV. század folyamán sokat torzsalkodtak Lőcse városával. A polgárok, amíg Máriássy István, Szepes vára nagytekintélyü kapitánya élt, fogcsikorgatva tűrték a dolgot. De István úr 1516-ban bekövetkezett halála után, mind merészebben léptek fel. Végezetül 1528-ban, egy hideg novemberi napon, a polgárok fegyverre kaptak s megrohanták a márkusfalvi erősséget. A család a túlerő elől elmenekült s javait prédára hagyta. A lőcseiek minden elmozdítható holmit szekerekre raktak s felgyújtották a várat. Még a falakat is ledöntögették, ahol nem került túl nagy fáradtságba. A vár egy időre baglyok tanyájává változott.
A család akkori feje, Ferenc úr gömöri birtokára költözött, más értesítés szerint Zemplénbe, felesége Nagymihályi Pongrátz Zsófia birtokára menekült s nem is tért már vissza Márkusfalvára. Csak fiának, Pálnak, sikerült hosszas perlekedés után a jog fegyvereivel diadalmaskodni a lőcseieken. Nemcsak birtokait szerezte vissza, hanem még 2000 forintot is kiszorított a polgárokból, akik, mint a régi feljegyzés mondja, ugyancsak korholták harcias apáik emlékét. Az 1569-ben megkötött egyezséget a város által adott nagy lakomával pecsételték meg. Állítólag a kincstártól is kapott valaminő kárpótlást, mert sikerült kimutatni, hogy vára elpusztításához a lőcseiek Katzianer császári parancsnoktól segítséget kaptak.
Már ekkor a várat Máriássy Pál helyreállíttatta, amint azt 1567. évszámot viselő címeres emléktáblája igazolja. A XVIII. század előtti idokbol fennmaradt mürészletek mind ekkor kerültek az ősi épületekre. A legnagyobb terem szép renaissance ízlésu ikerablakai, intarziás ajtószárnyai, famennyezete mind e kiváló férfiú ízlését dicsérik.
Máriássy Ödön 1933-ban a várban őrzött családi levéltárat mádi birtokukra helyezte át. Innen aztán a család beleegyezésével mint örök letét az Országos Levéltárban (most Magyar Nemzeti Levéltár) lett elhelyezve.
A második világháború befejezése után a levéltári épület tanácstermében a helyi alapiskolának egy osztálya volt elhelyezve. 1959-ben felépült az új iskola. A várban ekkor már öt család lakott. 1965-ben a kerületi kulturális osztály úgy döntött, hogy múzeumot fognak nyitni a várban. Később – 1970-74 között – bizonyos várkonzerválási munkálatokat el is végeztek. Akkor – a munkálatok miatt – az ott lakókat ki is telepítették onnan. A tervek szerint a nagy pedagógusnak – J. A. Komenskýnek, továbbá a szepesi nemeségnek a múzeuma lett volna az épületben elhelyezve. Csakhogy 1970-től kezdődően – mikor az úgynevezett konszolidációs időszak az 1968-as események után elkezdődött, azokat az embereket, akik itt a nemességnek múzeumot akartak létesíteni, elbocsátották a munkahelyükről. Lényegében 1974-től 1992-ig gazdátlanul állt a vár. A restitúciós törvény életbe lépése után, 1992-ben a Máriássy család visszakapta az épületet, ezáltal sikerült gátat vetni a vár további pusztulásának.