Czóbel István (Ottó, Albert, Imre) Anarcson született 1847. szeptember 18-án. Tanulmányait Pozsonyban és Zürichben végzi, jogot és gazdaságtant hallgat, diplomát a magyaróvári Gazdasági Akadémián szerez, 1876-ban. A 70-es évek közepétől kapcsolódik be otthon a gazdasági felelős nehéz szerepébe – kevés sikerrel. 1887-ben esküdött meg báró Mednyánszky Margittal (1858-1937): a házasság meghozta a még megmaradt kb. 1000 holdnyi anarcsi vagyon kitisztázását, de az egészet az asszony nevére írták át. Az esküvő a Késmárk melletti Nagyőr (Nehre, most: Strážky) kastélyában történt. Ezentúl ott is laktak, csak ritkán jöttek Istvánék Szabolcsba, akkor is rövid időre. – Felvidéki kastélyukban nem foglalkozott az ottani birtokkal, gazdasággal sem, legfeljebb átmenetileg, kényszerből, amikor a bérlők változása közben tartósabb szünet állt be. Az anarcsi földet is bérlők kezelik; nemigen szól bele tevékenységükbe senki: a szülők, a testvérek apanázst kapnak az ősi ház és a szépen kiépített park használati jogával együtt. – István a század utolsó évtizedében a művelődés, a szellemi élet távolabbeső összefüggéseire keres magyarázatot. Két eszmetársa van: villogó szellemiségű sógora, a festő Mednyánszky László és annak barátja, az író Justh Zsigmond. Justh Zsigmond tanácsára adja regényciklusának A kiválás genezise címet. Justh neki ajánja első regényét, A pénz legendáját.
Munkásságára nem nagyon figyel fel a társadalom, bár egyik-másik cikke a Huszadik Században jelent meg. Az utókor kevés kézikönyve emlékezik meg munkásságáról. Szinte azonos szövegük szerint tudni vélik, hogy meg akarta újítani a magyar arisztokráciát mégpedig a parasztság útján, s ezek szerint afféle paraszt-szocialista elveket vallott, – mint vele egy időben Bakunyin vagy L. Tolsztoj. Justh halála után (1895) már sógora társaságát is mind ritkábban élvezheti Nagyőrön: teljesen magányossá vált, legfeljebb testvérének, a náluk gyakran huzamosabb ideig is vendégeskedő Minkának (Balogfalvi Czóbel Minka (Anarcs, 1855. június 8. Anarcs, 1947. január 17.) költőnő, a szimbolizmus első magyar képviselője.) mondja el súlyosabb gondolatait. Az arisztokrata társaság nem méltányolta, nem foglalkozott vele, sőt inkább elzárkózott tőle: kissé ellenségnek, de legalábbis filozofáló ködlovagnak tartották radikális cikkei, darwinista ihletésű dolgozatai miatt. A fővárosi szociológus, radikális körök pedig nem feledhették származását, társadalmi helyzetét: – ott arisztokratának, tehát idegennek tartották. Ráadásul István igen ritkán találkozott elvbarátaival, hiszen nem szeretett Pestre járni, de a radikális szociológusok sem kaptak meghívást Nagyőrbe. Így csak romlott helyzete, nőtt magányossága, a háború idején, az impériumváltozást követően még inkább: az odalátogató rokonok, ismerősök üdvözlésére sem kerül elő szobájából. 1932 májusában halt meg az akkor már Stražky nevű falujukban.

Művei:
Die Genesis unserer Kultur. Die Entwicklung der Religionsbegriffe als Grundlage einer progressiven Religion.
• 1-2. kötet: Die Entwicklung der sozialen Verhältnisse
• 3. Die Entwicklung der Schönheitsbegriffe
• 4. Gesetze dergeistigen Entwicklung. (Leipzig, 1901-07)