Fekete márványtábla fehér felirattal, felette szlovák nyelvű tábla. Az oltár alatti kriptában helyezték örök nyugalomra Balassa Ferencet, aki horvát-dalmát és szlavón bán, II. József császár kamarai elnöke és koronaőre volt.

Gróf gyarmati Balassa Ferenc de Paola Gábor Ferdinánd (Kékkő, 1736. április 3. – Kékkő, 1807. augusztus 28.)
Az ősrégi és tekintélyes köznemesi származású gyarmati Balassa család sarja. Apja, gyarmati Balassa Ferenc, anyja báró köpösdi Tolvay Borbála volt. Felmenői között található az előkelő tóthi Lengyel családból származó dédanyja, gyarmati Balassa Sándorné tóthi Lengyel Katalin asszony, akinek a szülei tóthi Lengyel János és ghyczi, assa- és ablonczkürthi Ghyczy Zsuzsanna voltak. Iskoláit a bécsi Theresianumban végezte, majd Mária Terézia őt a minisztériumnál gyakornoknak alkalmazta; 1756-ban lett királyi kamarás s a helytartótanácsnál számfeletti tanácsos, 1762–1785-ig Szerém vármegye főispánja.
1763-ban Szlavónia egészségügyi biztosa, 1765-ben a szlavóniai úrbérrendezési bizottság tagja, 1769-ben a tartományi bizottság aligazgatója, 1782-ben főigazgatója.
1772. október 16-án grófi rangot nyert. 1777-ben a pozsonyi tankerület iskoláinak főigazgatója, 1780-ban a Szent István rend középkeresztes vitéze lett.
1779-ben Fiume és Károlyváros királyi biztosa.
1782-ben belső titkos tanácsos. II. József császár 1783-ban kamarai elnökké s koronaőrré nevezte ki. 1785–1790-ben horvát–dalmát és szlavón bán és főkapitány, két ezred tulajdonosa, a zágrábi kerület főbiztosa, Pozsega vármegye kerületi biztosa. II. József bizalmasaként minden eszközzel igyekezett végrehajtani a központosító intézkedéseket, ezért mind a magyar, mind a horvát rendek ellenszenvét kivívta. Javasolta, hogy Budán állítsák fel a Nemzeti Nyelvek Akadémiáját.
József császár halálával Bécsbe ment, és a horvát nemzet consiliáriusa, a bécsi Illír Udvari Kancellária vezetője lett.
1792-ben a törvény értelmében ezen tisztségét letette, s mint magánember Bécsben, utóbb Pozsonyban és birtokain élt. Nőtlen volt, vele kihalt a Balassa család grófi ága. A nógrád vármegyei Nagyzellőn (Felsőzellő, ma: Vel’ké Zlievce, Szlovákia) temették el.