A kegyhely Pozsonytól légvonalban 55 km. A középkori oklevelekben már hétszáz éve jegyzik, jobbágyfalu, sáson (mocsáron) épült. Innen a neve is.
Az egykori, 1323-ban említett Sasvár megye székhelye, székely határőrvidék központja. Vára a Morva melletti határvédelem része volt, helyette később reneszánsz várkastély épült. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el, de III. András magyar király 1291-ben visszavette. A 13. század végén és a 14. század elején a Pázmány családé, majd a Szentgyörgyi és Bazini grófoké volt. 1392-től Beckó várának ura, Stíbor birtokolta, majd halála után az egész uradalommal együtt a Czobor családé lett. A 16. század második felétől a Czoborok mellett a Révay és Bakics családok voltak birtokosok a községben. Sasvárt a hadak továbbra sem kerülték el. 1605-ben csata dúlt a határában. 1685-ben pestis pusztított, melyben sokan meghaltak. 1705-ben nagy csata zajlott itt Rákóczi serege és a császári csapatok között, melyben 700-an estek el. 1831-ben kolera pusztított, mely ismét sok áldozatot szedett.

Az 1564. évi esemény a falut országszerte ismertté tette. Híre mindenfelé elterjedt. Ennek oka a kor lelki életében gyökerezik. 1564-ből való a kegyszobor, a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja. A sasvári főldesúr, Czobor Imre neje, született Bakich Angelika készíttette hálából, hogy házsártos férje megszelídült Szűz Mária segítségül hívása folytán. A kegyszobor faragója ismeretlen. A szakirodalom megjegyzése: pannóniai mester késő gótikus munkája. Az ülő Szűz Máriát ábrázolja, ölén a keresztről levett fia, Jézus, halva. Bakich Angelika eredetileg ezt a szobrot azon a helyen állíttatta föl, ahol férjét a kegyelem megérintette. Itt háromszög alakú kápolnát építtetett olasz mesterrel. A környék hívő népe, ismerve a kegyszobor eseményét, zarándokolni kezdett ide és a csodás események sokasodtak.
E kezdet után 168 évvel az esztergomi hercegprímás kivizsgáltatta az összes sasvári csodás eseményt. A kétségek kizárása végett a legtekintélyesebb szakemberek végezték a kivizsgálást. A laikus tanúk eskü alatt mondották el az ő személyes eseteiket. A kivizsgálás végeztével 1732-ben az egyházhatóság a sasvári szentélyt kegyhellyé nyilvánította. A következő évben az esztergomi prímás a kegyszobrot a pálos rend gondjaira bízta, akik a magyar rendtartomány évkönyve szerint 1736. nyarára egy templom építésére szükséges építőanyagok nagy részét már összehordták Sasvárra, s a hívek adományaiból a mesterek költségére is elegendő pénz gyűlt össze. A pálosok Kollonich Zsigmond bécsi érsek javaslatára – aki ekkor zálogjogon birtokolta Sasvárt, s 1734-től a pálosok protektora is volt – Johannes Damianit, az 1729-33 között épült nagylévárdi templom építészét bízták meg a templom megtervezésével és az építési munkálatok vezetésével. A templomot 1762-ben szentelték fel, melybe hatezer ember fér be. A templom boltozatának a festését a francia J.J. Chamant bécsi udvari festő végezte. Négy mellékoltár az osztrák J.L. Kracker műve. Ezentúl még két mellékoltára van. 1774. augusztus 15-én a kegyszobrot ünnepélyesen átvitték a háromszögű kis kápolnából az új templom vörös márvány főoltárára, mely főként e célra épült. A főoltár két oldalán Szent János apostol és Mária Magdolna szobra áll. A tornyok csak a tetőgerinc magasságába nyúlnak.
1862-ben a tornyot fölmagasította harminc méterre Hrebicsek István esperesplébános, Berta József építész kivitelezésében. 1864-ben, a kegyszobor tiszteletének háromszáz éves évfordulóján Szcitovszky János bíboros, esztergomi hercegprímás vezette a zarándoklatot százezer hívő részvételével. 1786-ban a pálos rend eltörlése után az egyházmegye papjai gondozták a kegyhelyet. A kegytemplom Sasvár plébániatemploma lett, a kolostor pedig királyi tulajdonba ment át. A pálosok emlékét őrzik a templomban a remete szentek – Pál és Antal – szobrai, Szent Jeromosé és Szent Bonaventuráé. Sajnos a pálos rend eltörlése után a kolostor minden irata elveszett. 1924-ben a szaIézi rend őrizetére bízta a kegyhelyet dr. Jantausch Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor. Ennek emléke Don Bosco képe 1927-ben XI. Pius pápa Gelebre apud Slovaccham gentem dekrétuma a Fájdalmas Szüzet a szlovákság patrónájává nyilvánította, így Sasvár ekkor a szlovákok nemzeti kegyhelyévé rukkolt.
1964-ben a kegyszobor négyszáz éves ünnepén VI. Pál pápa a sasvári templomnak bazilikai rangot ad (basilica minor). Sasvár búcsúja a Fájdalmas Szűz ünnepe, szeptember 15. 1990-ben Sasvárra újra visszatérhettek a szalézi szerzetesek.