A Téry menedékház a legmagasabban található egész évben üzemelő turistaház a Magas-Tátrában. A ház 1899-ben épült, kezdetek óta a selmecbányai „szegények orvosának”, Téry Ödönnek a nevét viseli.
A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) Budapesti Osztályának 1889. május 28-án tartott gyűlésén Téry Ödön javasolta egy menedékház építését, közvetlenül a hegység csúcsainak lábánál, a Szepesi-Öt-tó-katlanában. A haladó szellemű Budapesti Osztály és a konzervatív központ között beállt ellentét elhalasztotta az építkezés kezdetét, míg végül is az újonnan alakult, Magyar Turista Egyesület (MTE) kezdte megvalósítani a tervet, és a MKE-vel történt megegyezés szerint, a Kis-Tarpataki-völgy az ő tevékenységi területük lett.
Az építkezésre 1896-ban még csak 2368 Ft volt együtt. Mikor a rengeteg utána járást igénylő akadályok elhárultak, és a menedékház helyét az építőbizottság, Téry Ödön elnökletével, Petrik Lajos, Pfinn József főmérnök, Majunke Gedeon építész és Felsőerdőfalva mint tulajdonos község képviselői 1898. május 19-én egy hómentes védett helyen kitűzték, az építés megkezdése előtt váratlanul új akadály merült fel. Szontagh Miklós, Újtátrafüred tulajdonosa és a Tarpataki-völgyek vadászati bérlője kifogást emelt a hely ellen, mert ott a katlanban építendő el fogja riasztani a zergéket. Ezért a házat tófal alá kívánta állíttatni. Az elnökség azonban a fontos turistaérdeket nem engedte kicsinyes magánérdek alá rendelni, ragaszkodott az eredeti helyhez, és álláspontját győzelemre is vitte.
A poprádi vasútállomás és az építkezés színhelye között két építőanyag-raktárat létesítettek. A Tarajkán állt egy fabódé, ahová a vasútállomásról szekéren szállították az anyagot. A következő raktár a körülfalazott Tüzelőkő volt, ahová lovakkal szállították a terhet. Az utat helyenként robbantással tették járhatóvá a lovak számára. A lovak, hátukon, 50 kilogrammos teherrel, naponta háromszor fordultak. A felső szakaszon, napszámosok szállították a hátukon a 25 kilogrammos terhet, ami 1 óra 15 percig tartott, és naponta ötször ismételték meg. Egy 25 kilogrammos szállítmányért az építész eleinte 50, később 62 krajcárt fizetett. A teherhordók főleg Felsőerdőfalváról és Nagyszalókról származtak, de volt közöttük néhány cigány a távolabbi községekből, és egy cseh (Hradec Královéból). Az időjárás eleinte kedvező volt, a falak gyorsan emelkedtek, és a bokrétaünnepélyt 1898 augusztusában tartották. Ezután következett Monier-típusú tető elkészítése. A következő évben a befejező munkálatok és a ház berendezése folyt, a munkások a pincehelyiségben voltak elszállásolva.
A menedékházat 1899 augusztusában fejezték be. Ünnepélyes felavatása még ugyanezen hónap 21-én volt, nagyon rossz időjárás közepette. Az avatóünnepélyen 80 személy vett részt, és Téry tiltakozása ellenére jóváhagyták az osztály javaslatát, mely szerint az eddig nem hivatalos Budapesti-ház nevű épületet Téry menedékháznak keresztelték. Ezzel az elnevezéssel az egyesület háláját csak csekély mértékben rótta le érdemes ügyvivő alelnöke iránt, aki a közeli Közép-orom és Fecske-torony (1876, 1877) első megmászója volt, és akinek akadályt nem ismerő vasakarata teremtette meg a házat, olyan helyen, ahol minden talpalatnyi földet a természettől és az emberektől úgy kellett kiharcolni, s amely helyről a Téry-menedékház a ma már feledésbe merült Magyar Turista Egyesület dicsőségét hirdeti.
A menedékház első gondnoka maga az építész, Majunke Gedeon volt, aki két évvel később a tisztséget az első magyar hölgyturistának, Egenhoffer Teréznek adta át. Ő öt évi tevékenysége alatt a házat nagyon lakályossá tette, így a turisták sajnálkozással fogadták távozását. Helyét Csatádi Artúr tátrafüredi gyógyszerész foglalta el, akit Batsch Gusztáv és felesége követett, majd őket Grósz Alfréd késmárki tornatanár váltotta fel.
A Téry menedékház 1979-től három éven át nagyobb átépítésen ment keresztül, minek folytán 197 tonna építési anyagot gyalogosan, 570 tonnát pedig légi úton szállítottak fel a házhoz. A kályhákat központi fűtés váltotta fel, áramfejlesztőt és WC-t alakítottak ki és még más újításokon is átesett. Az egész átépítést az akkori gondnok és író, az azóta tragikusan elhunyt Belo Kapolka vezette. 1982. október 1-jén adták át újból a turistaforgalomnak.
Dr.Téry Ödön (Óbéba, Temes vármegye, 1856. július 4. – Budapest, 1917. szeptember 11.) orvos, a korabeli szervezett magyar turistaság egyik vezéregyénisége, elismert hegymászó, több szervezet mellett a Magyar Turista Egyesület létrehozója, a Turisták Lapja alapító szerkesztője, számos turistaalkotás elkészítője.
Mivel az óbébai (Bánság) uradalom német származású tiszttartója csak 1862-ben magyarosított a Téry névre, így az 1856. július 4-én született gyermeküket Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker néven anyakönyvezték. A család 1865-ben a fővárosba költözött, Ödön az elemit már Krisztinavárosban és a várban végezte el, majd 1873-ban még gimnazistaként lett a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karának rendkívüli hallgatója, ahol 1879-ben szerezte meg a diplomáját.
Már 1875-ben tagja lett a két évvel korábban alakult Magyarországi Kárpátegyletnek (MKE), amelynek a választmányába is bejuttatta a közgyűlés a természet világának ifjú szerelmesét, aki rendszeresen járta az akkor még feltáratlan főváros környéki hegyvidéket és a Magas-Tátra bérceit, ahol több csúcs első megmászója vagy új útvonalon való elérője volt. Mészáros Emíliát is egy svájci utazáson ismerte meg, akivel még az egyetem elvégzése előtt házasságot kötött.
Az ifjú orvos 1880 végén sikerrel pályázta meg a Selmecbánya környéki bányásztelepülés, Stefultó orvosi állását, és rögtön bekapcsolódott a selmeci turistaéletbe. 1882 májusában létrehozták az MKE Szittnya Osztályát, amelynek ügyvivő alelnöke lett. Rövid ittléte alatt menedékházakat építettek, felújították a Szittnya-pavilont, forrásokat foglaltak, illetve turistautakat létesítettek. Egyéniségének kialakulására nagy hatással voltak ezek az évek, de a családfenntartás és az előmenetelének biztosítása érdekében – újabb pályázat révén – visszaköltözött Budapestre.
Előbb a Belügyminisztérium fogalmazója lett, majd közegészségügyi felügyelő, később miniszteri osztálytanácsos, 1906-ban pedig főfelügyelőnek nevezték ki, és osztályvezető volt 1912-ig. A közegészségügy átszervezésével a járványügy és a háborús egészségügy lett a munkaterülete. A fővárosba kerülésével az itteni szerény turistaéletet lendítette fel. Az 1885-ös Országos Turista Kiállításon ő rendezte be Déchy Mórral és Bexheft Mórral az MKE pavilonját, és egyre több társat nyert meg túrázás kultiválására. Egyik nevezetes kirándulásuk a Pilisszentkereszt környéki Klastrom-kúthoz vezetett 1888. szeptember 24-én. Dr. Thirring Gusztávval ekkor döntötték el, hogy újjászervezik a főváros turistaéletét. Ennek eredményeként alakult meg újra december 28-án az MKE Budapesti Osztálya, és báró Eötvös Loránd mellett ő lett az ügyvivő alelnök.
Szervezői és alkotói tevékenysége ekkor kezdett igazán kiteljesedni. Már a következő év februárjában Thirring Gusztávval együtt útjára bocsátotta és huszonegy éven át szerkesztette hazánk első turista-folyóiratát, a Turisták Lapját. Amikor nem sikerült elérni az MKE központjának a fővárosba való helyezését, az osztály kilépett az egyesületből, és 1891. szeptember 29-én megalakították az önálló Magyar Turista Egyesületet (MTE). Itt is őrá bízták a vezetés érdemi részét, s a legkiemelkedőbb alkotásai – Dobogókő és a Magas-Tátra menedékházai – még ma is magukért beszélnek. Az MTE-nek 1907-ig ügyvezető alelnöke, 1910-ig az elnöke volt, leköszönésekor munkájának elismeréseként az egyesület díszelnökének választották.
Számos dunántúli fogolytábort vizsgált felül 1916. telén, mely során súlyosan meghűlt, innentől folyamatosan betegeskedett. Mellőzése és két katonáskodó fiáért való aggódása is hozzájárult szervezetének további gyengüléséhez. Asztmája miatt egyre gyakrabban kényszerült ágyban maradni, végül 1916 novemberében a teljes hivatali szolgálati idejének letöltésekor kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Ekkor nevezték ki miniszteri tanácsossá.
A világháború okozta izgalmak 1917 nyarára alaposan megtörték egészségét, dacára a gróf Esterházy Jánosné nyitraújlaki kastélyában töltött üdülésének, már nem tudta visszakapni régi erejét. Hazatértekor, augusztus 16-án ágynak esett, majd szeptember 11-én hunyta le szemeit örökre.
Nevét, emlékét Magas-Tátrában a Téry menedékház, a Téry-csúcs, a Téry-horhos vagy a Téry-kuloár, a Visegrádi-hegységben pedig a Téry út. Dobogó-kőn tiszteletére emlékművet állítottak. Szülőfalujában, Óbébán 2006-ban avatták fel mellszobrát. Róla nevezték el a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Programot.