A város legrégebbi szakrális kisemléke a misszió kereszt, vagy ahogy Gútán az emberek ismerik, a „templom melletti kereszt” a templom bejáratától balra helyezkedik el. A hatszög alakú terület, amelyen ez a kereszt áll, feketére festett kovácsoltvas kerítéssel van körülvéve. A kereszt, csakúgy, mint a lábazat és a talapzat, süttői márványból készült. A talapzat négyszög alakú, hat részből áll, ezek négy vaspánttal vannak összekapcsolva. A lábazat lépcsőzetesen szűkülő hasáb, amely felül zárópárkányban végződik. Középső részén egy címer alakúra formált, 51 cm széles és 69 cm magas dombormű látható. Ezen a felületen vésett, latin nyelvű feliratot találunk. Sajnos a márványon az idők során számos repedés keletkezett, így a felirat nagyon rosszul olvasható.
ERECTA
ZELO&SIPENSIS
OPPIDI
ANNO 1797
[Magyarul: A VÁROS BUZGÓ / HÍVŐ POLGÁRAI / 1797 (fordította: Juhász Árpád)] A feszület adatai:
A terület méretei: 360 cm x 350 cm
A talapzat méretei: 148 cm x 128 cm x 9 cm
A lábazat magassága: 130 cm
A lábazat alsó részének méretei: 84 cm x 68 cm (megegyezik a zárópárkány legszélesebb részének méreteivel)
A kereszt magassága: 190 cm
A kereszt szélessége: kb. 90 cm
A keresztszár méretei: 23 cm x 15,5 cm
A korpusz magassága: 90 cm
A kereszt, ugyanúgy mint a templom főbejárata, nyugati tájolású.
A keresztszár téglalap alakú. A függőleges keresztszár felső részén téglalap alakú táblán domború betűkkel INRI felirat olvasható. A felirat alatt ezüstszínűre festett öntvény korpusz látható.
A keresztszár tövében műanyag virágból készített koszorú és műanyag virágcsokor van elhelyezve. A kereszt körüli terület gondozott, előtte vázában gyakran van virág. A feltámadási körmenet kezdete előtt a hívek a kereszt talapzatán égő mécsest helyeznek el. A körmenet a templomból jövet először ez előtt a kereszt előtt halad el.
1910. június 29-én kelt alapítványi oklevevélből kiderül, hogy a „Sz. Missó kereszt” amelyet 1797-ben emeltek, „eddig a Gúta községi elöljáróság kezelése alatt állott”, majd 1910-től a gútai plébánia gondozása alá került. Az alapítvány számára 50 koronát tőkésítettek a hívek adományaiból (GPH, Alapítványi oklevél, 3987/1910).