Szűk Gyula református lelkész előbb Beretkén volt helyettes lelkész, majd 1889-90 között Rimasimonyiban, 1892-től pedig Uzapanyiton szolgált.
A Sárospataki Református Lapok szerint: a volt uzapanyit-balogtamási-i lelkipásztor 1941. évi október hó 1-én d. e. 3/4 11 órakor az Úrban csendesen elpihent. Bölcsője a Hegyalján, Mádon ringott és 84 életév után porrészei az uzapanyiti akáclombos temetőben nyugszanak. Ami a kettő: a bölcső és koporsó közé esett, az az Úr végtelenül ajándékozó kegyelméről tesz bizonyságot, aki meg- áldotta 46 éves lelkipásztorkodással itteni kettős gyülekezetében: az uzapanyitiban és a balogtamási-bán.
1892. június 26-tól 1938. július 1-ig legeltette az Úrnak itteni nyáját, szolgálati ideje alatt megbizonyítva, hogy mindig hű volt a „kevesen“ élvén egyháza tagjaival nagy és állandó békességben, családias, bensőséges szeretetben.
Nem volt kirakatos lelkipásztor, az alázatosság, az egyszerűség, a természetesség, igehirdetésében a lelkiismeretes felkészültség, a fiatalos előadás, lelkészi hivatalában a példamutató rend és pontosság híve, egy élő darab a nyugodt, idegességet, kapkodást nem ismerő „békevilágból”. Megjelenése figyelmet keltő, kedélye, jókedve hangulatot teremtő.
Lelkészi lakása tárt ajtajú vendég és gyülekezeti tag előtt, mesterkéltség nélküli házigazda, három fiát áldozatok árán is, itthoni szűkebb kenyér árán is neveltető édesapa, aki fiairól mindig büszke szívvel emlékezett, kik alkonyuló életnapjának is fényes sugarai voltak.
Parókiát építtetett, iskolákat építtetett át, harangokat hozatott stb., az egyházait anyagilag is igyekezett biztos alapra helyezni. Gömörben az uzapanyiti gyülekezet a jó „nép“ nevet viseli s ezt negyvenhat éven át volt lelkipásztorának köszönheti.
1938. július 1-én történt nyugalomba vonulása után még úgy másfél éven át viruló egészségben élvezte az igazán megérdemelt nyugalom idejét, de élete utolsó másfél évében egyre gyengült, erőtlenedett, súlyos testi fájdalmakat is érezve, nagy testi szenvedéseket alázatos türelemmel hordozva, végül 1941. október 1-én megért, mint az Úrnak érett gyümölcse.
Temetése első része Rimaszombatban október 3-án ment végbe, hol élete utolsó három esztendejét töltötte és utolsót dobbant jó szíve. Itt a gyászháznál Varga Imre rimaszombati lelkipásztor és Szűcs István vallás- oktató lelkipásztor hirdette az Úr vigasztaló igéit. A temetés második része Uzapanyitiban ment végbe a templomban, hol Németh József helybeli lelkipásztor hirdette a soha el nem múló igéket az egybesereglett helybeli és környékbeli egyháztagok népes gyülekezetének élén.

A sírnál a gömöri református egyházmegye nevében és megbízásából Urbán Károly bátkai lelkipásztor vett búcsút az atyai kartárstól. Gyászolták: fiai: dr. Szűk Szilárd m. kir. végrehajtó, dr. Szűk Lehel m. kir. honvédségi orvos, dr. Szűk Levente m. kir. járásbíró, menyei, unokái és testvére, valamint az uzapanyit-balogtamási-i gyülekezet.